Bevezető, dizájn
Bár az MSI neve a notebookok piacán elsősorban a gamer szegmensben ismert, a cég más területeken is aktív. Ide tartozik például az üzleti gépek piaca, ahonnan tavaly teszteltük a felsőkategóriás Prestige 14 Evót. Ugyanide tartozik a még „üzletibb”, még elegánsabb Summit vonal, melyben több 2 az 1-ben megoldást is találhatunk. Ezek egyike az E13 Flip EVO, mely egy 13 hüvelykes panelt használó, az Intel Evo platformjára építő eszköz, Alder Lake-P processzorral, elegáns kivitellel.
Külső
A Summit E13 Flip EVO két színösszeállításban érhető el, az egyik fehér alapszínnel és ezüstszínű élekkel operál (ebben tehát hasonlít a tavaly tesztelt Prestige 14-re), a másik, mely tesztalanyunk gúnyája is, a selyemfényű feketét kombinálja rózsaarannyal. Hogy kinek melyik tetszik jobban, természetesen ízlés kérdése, mindenesetre az utóbbi biztos, hogy magára vonja a figyelmet, és egyszerre elegáns, ugyanakkor kicsit hivalkodó is. Ami a kivitelt illeti, ez hozza azt a szintet, amit egy csúcskategóriás üzleti notebooktól elvárunk, azaz az alumínium gépház merev, stabil, összeszerelése tökéletes.
A cég logója visszaköszön a kijelző keretén és a fedlapon is – az utóbbi természetesen szintén rózsaarany színű. A kijelző talán egy kicsit hajlékonyabb a kelleténél, és mi elviseltünk volna stabilabb, erősebb zsanérokat is: ugyan könnyű mozgatni a képernyőt, de nem tart igazán erősen, rázkódás esetén nem marad meg a beállított szögben. A 13,4”-es, 16:10 képarányú kijelző divatosan keskeny keretet kapott (fent lapul a webkamera és a quad mikrofon), így a gép teljes mérete 300 x 222 x 15 mm, ami ha nem is rekorder ebben a szegmensben, azért a hordozhatóságot nem rontja. A tömeg 1,35 kg, ami szintén elfogadható érték a 13-14”-es átalakítható noteszgépek között.
Az alumíniumburkolat a kijelző üvegét leszámítva a teljes gépet körbeveszi, az ujjlenyomatokra pedig közepesen érzékeny. A billentyűzet a csuklótámasz szinte teljes szélességét igénybe veszi, két oldalán csak egy apró ferde felület marad szabadon. A viszonylag nagyméretű tapipadot szintén rózsaarany keret veszi körül. A gép hátoldalán nem sok érdekességet látunk, kinyitni pedig fokozottan nem ajánlott: a csavarok egy része a gumilábak alatt található, a szabadon maradók egyikét pedig garancia elvesztésére figyelmeztető matrica védi. Egy szó mint száz, az MSI nem támogatja az otthoni fejlesztést, de igazán nem is lenne mit: a RAM, a Wi-Fi adapter és a többi komponens is forrasztott, egyedül az SSD cserélhető, ha mégis felnyitnánk a gép alját.
A notebook – rózsaarany színű – oldalaira többféle csatlakozó került: bal oldalon két TB4 csatlakozót láthatunk, melyek töltésre is felhasználhatók, mögöttük pedig egy USB 3.2 Gen1 sebességű Type-A port foglal helyet. A jobb oldalra egy HDMI és egy kombinált hangcsatlakozó került, de van itt egy webkamerát letiltó kapcsoló és egy érdekes, SIM tálcához hasonló foglalat is, mely valójában egy microSD olvasó.
Furcsa, hogy az MSI ezt a lezárható megoldást választotta, és arra szánja, hogy egy félig-meddig állandó, második tárhelyet adhassunk a notebookhoz, nem pedig arra, hogy digitális fényképezőgépekről, akciókamerákról gyorsan átvihessünk adatokat. Az SD kártya, mint tárhely, inkább a nagyon olcsó szegmensben szokásos megoldás, itt, ahol egy 1 TB-os, PCIe 4.0 x4-es SSD áll rendelkezésre, nem sok helyzetben látjuk hasznát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!