A résztvevők
Ha valaki úgy gondolná, hogy Pentium 4 és Pentium 4 között nincs különbség, téved. Aki a Pentium 4-es alaplapok egyenjogúságában hisz, szintén téved. Abban a kivételes helyzetben lehettünk, hogy mindkét állításunkat igazoljuk, ugyanis több napot tölthettünk két P4-es alaplap és processzor társaságában... a négy résztvevő közül a legnagyobb hangsúlyt az egyik alaplapra, név szerint az MSI 850 Pro2-re fektettük, amely az első négyrétegű Socket-423-as (tehát a Willamette magos, 1.3-2.0GHz-es P4-esekhez szánt) megoldás az Intel i850-es chipsetjéhez. Nem szeretnénk túl sok "poént" lelőni, annyit azonban már elöljáróban is elmondhatunk, hogy a 850 Pro2, mint az első négyrétegű lap, a legolcsóbb mind közül, ráadásul finoman fogalmazva is "tuning-barát" az eredeti 850 Pro-hoz képest - ilyen szempontból rokonlélek az ASUS P4T lapjával... és mivel az egyik P4-es processzorunk a "megfelelő" szériából érkezett, ezért ténylegesen csatasorba tudtuk állítani ezeket az opciókat!
Mitől olyan jó a Pentium 4 (ha egyáltalán.. :-))? Leginkább a rendszernek van pár jellemzője, ami "jóvá" teszi, de tény, hogy egyes alaplapok is tud(hat)nak bizonyos trükköket, melyeket máshol nem találunk meg. Nézzük először az első esetet, minél tömörebben! A legtriviálisabb dolog itt a rendszerbusz (FSB) és a sávszélesség, melyről már hosszan értekeztünk a meglehetősen olvasatlanul maradt Azza 633X-AD cikkünkben. A lényeg, hogy gyakorlatilag az összes mai rendszert a külső busz (FSB) és/vagy a memória interfész fogja vissza. A VIA Pro266-os chipset a DDR memóriához SDR rendszerbuszt illeszt - borzasztó megoldás. A KT133A esetében ez pont fordítva van - SDR memória, DDR FSB (EV6). Az AMD processzoraihoz készült újabb chipsetek ilyen szempontból sokkal kiegyensúlyozottabbak, hiszen egy teljes "Double Pumped", azaz DDR megoldást kínálnak, mind az FSB, mind a memória oldaláról (SiS 735, AMD 760, ALi MAGiK1, KT266). Ezúttal (a P3 csúfos helyzetét követően) az Intel is alaposan a probléma mélyére nézett (az egész x86-os platform lehetőségein belül), i850 + RDRAM-os chipsetével, ugyanakkor jópár "disznóságot" is képbe hoztak új P4-es processzorukkal...
Pentium 4 alapok
Mára hozzászokhattunk, hogy bármit is találnak fel a computer bizniszben, az később exponenciálisan skálázódik. Mindig lesz ugyanabból a dologból egy dupla sebességű, majd négyszeres, stb. Emlékeztek még a 486DX 33MHz-es processzorra? Rá apellált a trónkövető 486DX2 66MHz-es, és a - meglehetősen hülyén elnevezett - 486DX4 100MHz-es verzióra sem kellett sokat várni. Hasonló jelenség játszódott le az AGP 1X, 2X, 4X, sőt, immár 8X szabványával is, és ugyanez történik most a rendszerbusszal, más néven FSB-vel (az igazat megvallva a 486DX2 tökéletes példa, ugyanis ott választották szét először a CPU belső órajelét a külső busz órajelétől. Korábban ezek szinkron módban működtek, de a hihetetlen sebességű 66MHz-es (50MHz-es?) példánynál ez már nem volt tartható. Így tehát a külső busz maradt 33MHz-es, míg a proci megduplázta a belső órajelét (66MHz). Manapság ez már teljesen elfogadottá vált, minden processzor egy szorzóval érkezik, ami az FSB órajelét felszorozva adja a CPU belső frekvenciáját.). Az FSB esetében a skálázódás milyensége más, ugyanis a legmagasabb frekvencia továbbra is "csak" 133MHz, ugyanakkor a gyártók egyre több adatot visznek át ezen órajelet használva. Egész pontosan:
- Az AMD Athlon/Duron alapú rendszerek mind az Alphásoktól licencelt EV6-os buszprotokollt használják, és 100, illetve 133MHz-en működnek, de DDR technikával. Tehát az effektív FSB 200/266MHz, ha a hagyományos (SDR) buszokban gondolkodunk, de fontos, hogy tudjuk, hogy az Athlonok/Duronok esetében a rendszerbusz továbbra is 100/133MHz-en működik!
- Az Intel most először jár hasonló cipőben, a Pentium 4-gyel. Az FSB 100MHz-es, de az adatátvitel QDR (Quad-Data Rate) elven történik, azaz 4 egységnyi adat mehet át minden órajelre. Ez logikailag ugyanaz, mint egy 400MHz-es SDR busz, de ettől a P4-esek még mindig "csak" 100MHz-es FSB-n üzemelnek!
Ezt persze majdnem mindenki tudta már, de a teljesség kedvéért szerettünk volna biztosra menni ;-). A hangzatos, többnyire marketing szlogeneket, mint például az "unparallelled 400MHz FSB" (egyedülálló 400MHz-es FSB) is jobban helyre tehetjük. Lássuk mit szól mindehhez a P4 és az RDRAM! Mint minden processzor, a P4 is egy belső szorzót használ a végleges órajelének származtatására. A mi esetünkben (1.4GHz-es P4-esek) ez 14X-es szorzót jelentett, ami nem túl meglepő, tudván, hogy az FSB 100MHz-es (ha tényleg 400MHz-es lenne, mint ahogy azt reklámozzák, akkor egy 14 x 400MHz = 5600MHz = 5.6GHz-es procink lenne... nem rossz :-)). Nos, az RDRAM pontosan ugyanezt teszi: a PC800-as RDRAM 4X-es szorzót használ ÉS "double clocked" (tehát 4 x 2 x 100MHz = 800MHz), míg a PC700 és a PC600 esetén ez 3.5X és 3X. Mivel a külső busz 64 bit széles, a maximum sávszélesség a rendszerben 8 byte x 4 x 100MHz = 3200MB/sec. Az RDRAM 16 bit széles csatornát használ, de az i850 chipset egyik kellemes tulajdonsága egy kétcsatornás memóriavezérlő, így a sávszélesség PC800-as RDRAM esetén 4 x 2 x 100MHz x 2 bytes x 2 = 3200MB/sec, ami pontosan megegyezik a rendszerbusz sávszélességével. A jövő hónapban debütáló nForce 420-as (a'la Crush 12) nVidia chipset is kétcsatornás memóriavezérlővel bír, ellenben DDR SDRAM-hoz, így 4200MB/sec a maximum sávszélesség, PC2100-as DDR modulok esetén. Ennek ellenére a rendszerbusz változatlanul a 2.1GB/sec átvitelű EV6-os, ami ismét egy kiegyensúlyozatlan rendszert sejtet (javarészt helytelenül, ugyanis a 2 x 2.1GB/sec-ből a nagyobb részt az integrált GeForce2 grafikus mag használja). A jól kiegyensúlyozott, és egyben igen magas sávszélesség az egész P4-es sztori legpozitívabb jellemzője.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
