Az anyagi oldal és a kapcsolatfelvétel az eladóval

Jelen cikk korábban megjelent a szerző személyes blogjában, de mivel sokakat érdekelhet ez a kérdéskör, így megosztjuk lapunk hasábjain is.

Valószínűleg nem csak szerkesztőink azok, akik fotós felszerelésüket nem kizárólag új (sőt!), hanem használt kellékekkel, objektívekkel kénytelenek kiegészíteni. Jelen cikkünkben arra szeretnék kitérni, mire ügyeljünk használt objektívek vásárlásakor, hogy jó üzletet kössünk, és örömünket leljük az "új" portékában.

Első kör: a piszkos anyagiak

Ha úgy érezzük, szükségünk van egy új optikára, ami egy adott feladatkört hivatott betölteni, úgy első körben keressünk rá neten az új árára. Fontos, hogy ne az amerikai vagy más országok áraiból induljunk ki (hacsak nem online szeretnénk vásárolni), hanem a hazai piac kínálatát térképezzük fel. Ilyen célra nálunk nagyszerűen beváltak a hazai kínálatot feltérképező árösszehasonlító oldalak. Vegyünk egy konkrét példát: tegyük fel, hogy szeretnénk vásárolni egy Nikon AF-S DX Micro-Nikkor 40 mm F2.8G makró objektívet. Írjuk be a termék nevét a keresőgép keresőjébe (nem szükséges mindent betűről betűre beírni – a fenti példánál maradva csak annyit írtunk be, hogy Nikon 40 mm), majd kattintsunk rá a listázott termékek közül arra, ami a keresett terméket takarja.

A megjelenített árak itt bruttóban szerepelnek, tehát ezeket már nem kell 1,27-tel megszorozni. Nézzük meg a listát, adjuk össze a legalacsonyabb és legmagasabb árat, osszuk el kettővel és szorozzuk meg 0,7-tel. A példa esetében ez ((63 305 + 98 988) / 2) * 0,7 = 56 802 Ft. Mit jelentenek ezek a számok? Nos, a két szélsőséges ár átlagolásával megkapjuk a piaci átlagárat, a 0,7-tel való szorzás pedig levonja az áfát és még némi minimális összeget, ami egy újszerű, legfeljebb fél éves (tehát legalább még fél év garanciával rendelkező) optika reális használtpiaci árát adja. De mi ez az áfa-levonás? Alapelv, hogy amit megvásárolunk és kihozunk a boltból, az már az üzlet kapujában egy áfányit vesztett az értékéből. Hiába nem nyitotta még ki senki a dobozt, hiába teljesen új a termék – ez sajnos így van nagyjából minden tartós fogyasztási cikk esetében.

Tehát, mostmár van egy kiindulási pontunk, ami az árat illeti. Erre azért van szükség, hogy 1) tudjunk mérlegelni, kellően nagy-e a (vélt, kalkulált) használtpiaci és az új ár közti különbség, hogy mit éri meg (nekünk) inkább venni: újat vagy használtat, 2) legyünk naprakészek, ha olvassuk a hirdetéseket, és több olyan objektívet találunk, amire pont szükségünk lenne, így legyen fogalmunk arról, melyik ára reális(abb).

Második kör: kapcsolatfelvétel az eladóval és első benyomások

Az elmúlt években egyre csökken a „nepperek” (feketézők, illegális kereskedők) és a hivatalos viszonteladó boltok árai közti különbség. Míg 4-6 évvel ezelőtt egy drága (példának okáért: 600 000 forintos) objektív akár 100 000 forinttal is olcsóbban megvásárolható volt "használtan" a feketézőknél (vám és áfa megfizetése nélkül becsempészték az árut a tengerentúlról), úgy ma már ennek csak töredékét kell "felárként" a boltban hagynunk. Cserébe megkapjuk a hivatalos garanciát, a nevünkre szóló számlát, és a dobozon kívül az összes tartozékot, ami jár a megvásárolt készülékhez.

No, ha megtaláltuk a kiszemelt objektívet, vegyük fel a kapcsolatot az eladóval. A legjobb telefonálni (ne sajnáljuk azt pár forintot a beszélgetésre), hiszen mindent gyorsan le lehet egyeztetni, nem kell fölöslegesen várni az e-mailváltásokra. Sajnos, nem egy lopott eszközt próbálnak meg itt-ott elsütni (főleg online fórumokon, ahol az anonimitás mögé lehet bújni), ezért lehetőleg csak olyan terméket vegyünk meg, aminek megvan a doboza (kicsi rá az esély, hogy dobozzal együtt lopnának el bármit) és/vagy hivatalos okmánnyal (számla, garancialevél, de ne sajtpapírra kézzel írott adásvételivel!) tudja igazolni az eladó, hogy ő rendelkezik annak tulajdonjogával.

Kérdezzük meg az eladót, hogy ezek megvannak-e; ha pozitív választ kapunk, jöhetnek a termékre vonatkozó kérdések. Hogy miért akarja eladni, azt teljesen fölösleges megkérdezni. Egyrészt azt mond, amit akar, másrészt semmi közünk hozzá. Inkább tereljük a szót (de legfőképp a figyelmet) a lencsék, a mechanikai elemek (fókusz- és zoomgyűrű), kapcsolók (manuális/automata fókusz, stabilizátor be/ki, fókuszlimiter stb.) állapotára és az általános megjelenés esztétikájára. Kérdezzük meg, van-e még garancia a tárgyra (fontos, hogy az magyar, azaz valamilyen módon itthon érvényesíthető legyen), és ha igen, mennyi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!