Fájlcserélő rendszerek...
A cserebörzék felhasználói támadások kereszttüzében élnek. A jövőben azonban mindenki félelem nélkül leszedhet bármit – névtelenül vagy a legális fájlmegosztás ajánlataiban.
Hogy valóban csupán a perek felelősek-e az állítólagos fájlcsere-apályért, kérdéses. Az viszont tagadhatatlan, hogy manapság új cserebörze-modellek jönnek létre, például fizetős szolgáltatások, amelyek legális alapokra helyezik a zene, a film és a televíziós sorozatok cseréjét. Rengeteg ötlet létezik ilyen peer-to-peer (P2P) szolgáltatásokra, így például a Bitmunk, amely egy P2P-hálózat az olyan MP3-fájlok cseréjére, amelyekre engedélyt adtak a művészek és a jogtulajdonosok. Bár a dalok pénzbe kerülnek (daloktól függően 69-99 centbe, albumonként pedig 6-9 dollárba), a P2P-hálózat tagjai, ha megosztottá teszik a megvásárolt zenét, tovább árulhatják a hálózatban, és így legalább a kiadásaik egy részét kompenzálhatják. Az alapot az SFDN (Secure File Distribution Network) technológia képezi. Ez minden egyes dalhoz „vízjelet” rendel letöltéskor, ez a letöltő azonosítója. Ha egy ilyen fájl tiltott módon egy másik cserebörzében bukkan fel, kinyomozható, hogy kinek a merevlemezéről származik. A Bitmunk jövője a mai tényállás szerint még kérdéses: a rendelkezésre álló ajánlat jelenleg alig vagy egyáltalán nem ismert művészekre korlátozódik, például Loren Westre vagy a Starcode-ra. Ismeri őket valaki?
Hasonlóan működik a Peer Impact nevű legális cserebörze, amely azonban sokkal vonzóbb repertoárral kecsegtet, mint a Bitmunk. A csere a „Peer Cash” rendszer alapján történik: egy börzetag megvásárol egy dalt, és azt választás szerint egy megosztott mappába helyezheti. Ha ezt a dalt egy másik Peer Impact-tag letölti tőle, akkor ezért Peer Cash jóváírást kap. Ez egy virtuális pénznem, amelyért újabb dalokat vásárolhat magának a virtuális üzletben.
Ismét visszatér a porondra a Napster atyja, Shawn Fennings is. A Sony BMG vállalattal folytatott tárgyalásokat annak érdekében, hogy a Sony repertoárja belekerüljön a Snocap szolgáltatásba. Nem kis dologról van szó, a Sonyval ugyanis olyan sztárok állnak szerződésben, mint Jennifer Lopez vagy Anastacia, és e művésznők dalai már a közeljövőben elérhetők lesznek egy legális peer-2-peer szolgáltatáson keresztül. A cél egy Copyright Management rendszer kifejlesztése, amely automatikusan kiszűri majd egy cserebörze illegálisan felkínált tartalmait.
Egymillió dal egy CD áráért
Más koncepciót követ a Napster új, Amerikában rendelkezésre álló változata: felhasználói havi 15 dollárért tetszés szerinti mennyiségű zeneszámot tölthetnek le a számítógépükre vagy egy alkalmas MP3-lejátszóra teljesen legálisan. Bár ez nem a klasszikus értelemben vett fájlmegosztás, mégis kecsegtetően hangzik: (havi) egy CD áráért egymillió zeneszámhoz van hozzáférésük a Napster-felhasználóknak.
A jövő mindenképpen az ilyen modelleké, feltéve, hogy kellően felhasználóbarátok. A Napster azonban nem az: ha valaki lejelentkezik a szolgáltatásról, akkor nem tudja többé meghallgatni az előzőleg legálisan a számítógépére töltött MP3-dalokat. Az integrált Digital Rights Management (DRM) ugyanis megakadályozza a lejátszást, nem is beszélve a CD-re írásról. A letöltők gúnyosan csupán Digital Restriction Managementnek nevezik az ilyen korlátozásokat, és ismét átverve érzik magukat. Ha nyíltan nem is mondják ki, az elutasítás egyik legfőbb oka tisztán gazdasági: miért fizessenek az MP3-ért, amikor azt ingyen is megszerezhetik?
Míg a legális letöltési shopok és a cserebörzék reményt keltenek a zeneiparban, addig a filmipar a legrosszabbtól tart: sok millió filmet töltöttek le a felhasználók 2005 első felében az internetről, és ez a tendencia csak növekedni fog. Vannak, akik érdekes lépéseket tesznek a filmkalózok ellen, s például plakátokkal, reklámszpotokkal kampányolnak, azt állítva, hogy így legalább sikerül tudatosítani, hogy valójában bűnözésről van szó. Az Egyesült Államok filmipara viszont már túllépett a plakátokon. A legfelsőbb szövetségi bíróság négy évig tárgyalt egy ügyet, amelynek alperesei a Grokster és a Morpheus. Ezek a szolgáltatások közvetlenül sértették meg a szerzői jogot, mivel a cserebörze szoftvereinek felkínálóiként létrehozták a technikai hátteret – így érveltek a felperesek, akik között megtalálhatók a nagy hollywoodi stúdiók, sőt még az amerikai kormány is. A bíróság helyt adott a vádnak, és egyelőre alsóbb szintre utalta vissza az ügyet – a médiavállalatok pedig még latolgatják, hogy újabb perek sorozatával lehetetlenítsék-e el a fájlcserélő hálózatokat, vagy szerepet vállaljanak legalizálásukban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
