Hardver

A digitális fényképezőgépek felbontásának növekedésével és egyre komolyabb filmfelvételi képességeikkel már nem tudnak lépést tartani a legnagyobb memóriakártyák sem. A mezei kompaktok között is sok a 7 megapixeles masina, ami 640x480 képpontos videót tud rögzíteni akár másodpercenként 30 képkockás sebességgel. Egy ilyen gép pillanatok alatt felfalja a 2 GB-os memóriakártyát is. Ilyen esetekben jól jöhet egy digitális fényképtár, ami 20 GB-nál is több adat tárolására képes. Az sem rossz, ha ez a kis tároló meg tudja jeleníteni a képeket, hogy a nagyinál vagy utazás közben is meg tudjuk nézni/mutatni a legújabb kapásainkat.

Mai tesztalanyunk a Mele PMC-35 merevlemezkeret egy ilyen médiatár, sőt, annál kicsivel több is. Az egyszerű, kék-fehér dobozból egy első pillantásra átlagos, kék, 2,5”-os merevlemezkeret, egy fekete szütyő, távirányító, táp, néhány kábel és egy használati útmutató bukkant elő.

Kár, hogy a hordozható adattárhoz nem adtak elemes tápot. Bár a konnektorba dugható egység csatlakozója kompatibilis a Nokia telefonok töltőjével, a számítógépes részegységekre jellemző 5 voltos feszültség nincs meg a telefonos kellékben. Számítógéppel kommunikálva viszont nem volt szükség a külső áramforrásra.

A külső táp mellett a távirányító is PC nélküli használatra vall. A szokásos szám és négyirányú menügombok mellett majdnem kéttucatnyi egyéb kapcsoló is van, melyek a gépecske sokoldalúságára utalnak.

Extra képességekről árulkodik a merevlemezbura homlokzata is. A mini USB csatlakozó melletti két rés kártyaolvasót jelent. A támogatott médiatípusok: CF, MS, SD, SM és MMC kártya. Az előlapon van még egy üzemet és másolást jelző LED, valamint az infrás távirányító érzékelője.

Hátul, a tápcsatlakozó és a ki/bekapcsoló mellett egy pici gombot találtunk. Ennek megnyomásával az olvasóban lévő kártya tartalmát másoljuk a merevlemezre. Mellette van még egy pici, kör alakú és egy szélesebb kimeneti csatlakozó. Az előbbi kompozit vagy S-Video képet és sztereó hangot, az utóbbi analóg monitorra való képet tud küldeni.

Az PMC lejátszóknak van még két típusa. A legegyszerűbb az PMC-50, amelynek kártyaolvasója és gyorsmásolója sincsen, csak kimenetei és mini USB bemenete. Az PMC-30-nak sincs kártyaolvasója, de USB csatlakozóján keresztül egy kiegészítő adattárat is tud kezelni, aminek tartalmát egy gombbal le lehet menteni.

A bársony jellegű szövettarisznyában elfér az adattár és távirányítója, de a táp már kinn reked. Maga a merevlemezház fémből van, így nem kell különösebben aggódni épsége miatt.

Két pici csavar kioldása után elénk tárult a szokásos, 2,5”-os, külső merevlemezkeretek belseje. Az adattár még a régi, 44-tűs, IDE csatlakozós, szóval a SATA háttértárakat nem kezeli.

A hátoldal közepén egy nagy, lekapart címkéjű, „fekete doboz” látható, ez a médiakezelő lelke. Fölötte egy memóriamodul, alatta pedig egy Flash ROM látható, ami a kezelőszoftvert tárolja. Balra van a kártyaolvasó. A névtelen elektronika sok mindenre képes. A korábban említett kártyaolvasó, gyorsmentő és mezei USB-s merevlemez funkció mellett le tudja játszani a legtöbb képállományt, hangot és mozgóképet is. A jeleket nem csak televízióra, hanem analóg monitorkimeneten (D-Sub) is tovább tudja adni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!