Bevezetés, külső
Strandidő, viharok, hosszú nappalok: nincs mese, ez az az időszak, amikor kifejezetten nagy keletje van az akciókameráknak, melyekkel probléma nélkül megörökíthetünk a balatoni lubickolástól a bakonyi bringatúráig minden érdekes élményt. Van, aki ezt profi szinten űzi, és YouTube-ra feltöltött videóiból él, van, aki pedig legfeljebb magának, esetleg a családnak mutatja meg az eredményt. Az előbbieknek ott a GoPro, mely minőség, szolgáltatások és támogatás területén is a csúcsot jelenti – és ez természetesen az árra is igaz, ám ha ebből élünk, akkor a bizony ki kell gazdálkodni a szükséges felszerelés árát is. Tesztünk alanya azonban a másik csoportot célozza, azokat, aki lehet, hogy csak havonta egyszer veszik elő a kamerát, hogy egy nagyobb túrát vagy fürdőzést megörökítsenek. Itt pedig már az extra tudásnál, képminőségnél fontosabb lehet az ár/érték arány. Lássuk, mennyire sikerült ezt a cseh gyártónak eltalálni!
Külső, kiegészítők
Ha azt mondjuk, akciókamera, mindenkinek az apró, zömök, fényképezőgépre hajazó forma ugrik be, amelyet a LAMAX is adott a W9.1-nek. Ez mondjuk nem véletlen, rengeteg gyártó (köztük ugye a piacvezető) használja ezt. Bár kézbe nem biztos, hogy ez illik a legjobban, tény, hogy a kiegészítők piaca is erre van felkészülve, és igazából a LAMAX W9.1 kezelhetőségére nem is panaszkodhatunk, a gombok ott vannak, ahol azokat ösztönösen várnánk, a hátoldalon lévő érintőképernyő (mely 2”-es) pedig kellően reszponzív.
[+]
Csak magát a kamerát nézve egy 12 méterig vízálló (ezt a mellékelt búvártok 40 méterre növeli) testet láthatunk, 64 x 42 x 32 mm-es mérettel és 127 grammos tömeggel. Ez nem sok, még sisakra szerelve sem feltétlenül érezhető, inkább csak hevesebb mozgásoknál fogjuk észlelni, hogy fejvédőnk jobban csúszkál ide-oda. Az objektívet védő rész nem cserélhető, így érdemes azt egy plusz fóliával védeni karcok ellen.
[+]
A készüléket megfogva rögtön fel fog tűnni, hogy az előlapra is került kijelző. Hiába, ez most az a „killer fícsör”, amivel meg kell fogni az önmagukat is a képbe komponáló influenszereket, így ők egy 1,4”-es panelen ellenőrizhetik, hogy mi fog látszódni a végső felvételen. A rendszer elég egyszerűen kezelhető, ha nyomva tartjuk a fenti M gombot, akkor tudunk a két kijelző között ide-oda váltani. Sajnos plusz lehetőségek nincsenek, nem tudjuk például a beállításokat vagy mondjuk egy szimpla visszaszámlálót kitenni ide – vagy a teljes képet látjuk, vagy semmit.
[+]
Áttérve a kamera tetejére, a már említett M gombon (mellyel a fotó- és videókészítő, illetve lejátszó üzemmód között tudunk egyébként lépegetni) kívül itt találjuk az exponáló kapcsolót is, kettejük között pedig a mikrofon nyílása lapul. Bal oldalon a hangszórón kívül egy kisebb méretű ajtó mögött található a micro HDMI és a micro USB port, jobb oldalon pedig a ki- és bekapcsoló gomb helyezkedik el. Ez utóbbival aktiválhatjuk a Wi-Fi hozzáférési pontot, hogy aztán telefonról csatlakozhassunk a kamerához.
[+]
Végül alul egy újabb, erősen záródó és szigetelt ajtó mögött lapul az akkumulátort és a microSD kártyát fogadó rekesz, és itt található a standard állványmenet is; sajnos ennek használatával blokkoljuk mindkét (tehát a lenti és az oldalsó) ajtót.
[+]
Ami a kiegészítőket illeti, ebben az esetben egy kép többet ér ezer szónál, a kínálat ugyanis igen gazdag, ahogy a fotón is látszik, még apró szelfibotként bevethető állványt és csuklóra tehető távirányítót is kapunk, ami a W9.1 55 000 forintos árát figyelembe véve igen impozáns (ráadásul mostanában még egy második akkumulátor is lapul a csomagban). Számunkra viszont kicsit hiányozott a burkolatról valamilyen csuklópánthoz passzoló fülecske, amivel magát a kamerát is biztosíthatjuk, a kiegészítők között található vékony drótkötélből készült rögzítő ugyanis csak a tartozékokhoz rögzíthető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
