Mi is az a pendrive?
Az USB csatlakozó egyik leghasznosabb hozadéka a pendrive, avagy USB flash tároló, USB kulcs. Sokkal egyszerűbbé, kényelmesebbé és biztonságosabbá tette az adatok szállítását két számítógép között. A régi motorosok még biztosan emlékeznek a floppylemezekre, melyekre hatványozottan érvényes volt Murphy törvénye: ami elromolhat, az el is romlik. Az írható és újraírható CD, DVD már sokkal biztonságosabb, de valamivel nehézkesebb a kezelése, és meglehetősen nehéz zsebre tenni. Nem úgy a pendrive-ot! A zsebbe termett kis jószágoknak nincs mozgó alkatrészük, nem pusztítja el őket a környezet mágneses tere, nem karcolódik az adathordozó rétegük, szinte elpusztíthatatlanok. Egyetlen komoly hátrányuk, hogy méretüknél fogva egyszerű elveszíteni őket – és velük együtt esetleg fontos vagy bizalmas adatainkat is. A biztonsági kérdés szerencsére jelszóval többnyire orvosolható.
Nem csoda, hogy praktikusságuk miatt nagy népszerűségnek örvendenek a NAND típusú flashmemóriára épülő, USB csatlakozós adattárak. Az első modellek 2000-ben jelentek meg, ma pedig már szinte mindenki találkozik velük, aki számítógépet használ. Többnyire nem is tudjuk, mitől és hogyan működnek. Az tárolás alapja a NAND kapu, amely két tranzisztorból áll, a második oxidréteggel van szigetelve. Oda egy kvantumfizikai jelenséget, az alagút effektust kihasználva lehet elektront juttatni, amely megreked. Az első tranzisztor segítségével „állapítható meg” hogy van-e elektron a másodikon, vagy nincs. Ez a két állapot kiválóan használható digitális adatok – nullák és egyesek – tárolására.
A memóriachip (4) mellett van még néhány fontos alkotóeleme a pendrive-nak. Az adatátvitel USB-n keresztül zajlik, ezért szükség van egy USB csatlakozóra (1), ami az eszköz egyetlen gyenge pontja – sztatikus elektromossággal könnyen gajra vághatjuk a belső áramkört. Ez ellen általában műanyag kupakkal szoktak védekezni. A blokkokra osztott memóriachip és a számítógép között egy pici vezérlőchip (2) tartja a kapcsolatot, mely egy RISC processzor saját ROM-mal és RAM-mal. Az egész elektronika egy kis nyomtatott áramkörön (3) csücsül. Az alábbi képen látszik, hogy a lapon üres hely (8) is lehet, ide további memóriachip telepíthető a nagyobb tárolókapacitás érdekében. Jelenleg már 64 GB-os modellek is léteznek, de idehaza pillanatnyilag 8–16 GB az elérhető maximum. Természetesen az áramköri elemeket össze kell hangolni, erről egy 12 MHz-es órajelgenerátor (5) gondoskodik. Gyakori, de nem kötelező extra az üzemet jelző LED (6) és az írást fizikailag letiltó kis kapcsoló (7). Az utóbbi például vírusirtáskor lehet hasznos. Gyakori kiegészítő a nyakpánt vagy egyéb hordozó rögzítéséhez előkészített fül is.
forrás: Wikipedia
Ahogyan a többi számítógépes alkatrészből, a pendrive-okból is sokféle van. Ez nem csak az alakjukra, tárolókapacitásukra, hanem sebességükre is vonatkozik. Mai, rohanó világunkban egyáltalán nem mindegy, hogy a gigabájtos nagyságrendű adatot pár perc vagy fél óra alatt másoljuk-e fel. Mai tesztünkben a hazai piac nagyjából kéttucatnyi termékét vizsgáltuk meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
