Az Adathordozók őrségváltása II

A DVD lemezek és lejátszók egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Magyarországon nagyjából '98 környékén jelentek meg az első meghajtók, amelyek még számos gyermekbetegséget hordoztak. Az azóta eltelt három év alatt a lejátszók több generációja váltotta egymást, mindegyik újabb és újabb tulajdonsággal ruházta fel a termékcsaládot. A árak fokozatos esésével párhuzamosan egyre több számítógépnek szerves részévé váltak - kiszorítva ezzel a mezei CD lejátszókat. A DVD gyors térhódítását nem kis részben CD formátummal való rokonságnak, azaz kompatibilitásnak köszönheti: a mai DVD meghajtók teljes mértékben képesek ellátni egy CD olvasó minden feladatát.

Elmélkedés a DVD formátumról

A 80-as évek optikai adattárolási kutatásai lehetővé tették egy minden eddiginél nagyobb kapacitású média megjelenését. Az érdekelt gyártók a 90-es évek elején egymástól független fejlesztésekbe kezdtek, a CD szabvány kiterjesztésével megpróbáltak egy nagyobb kapacitású adattároló eszközt létrehozni. Volt, aki ragaszkodott a Vörös könyvben leírt szabványokhoz, de számos fejlesztő elvetette azokat, ami nagy zűrzavarhoz vezetett. Végül a 90-es évek közepére a felismertek, hogy jobban járnak egy közös szabvánnyal, így az ipar meghatározó jelentőségű gyártói összefogtak és megalkották a DVD egységes formátumát. (Eredetileg Digital Video Disc rövidítése volt, manapság Digital Versatile Disc a hivatalos megnevezés.) A nagy sűrűségű CD kutatások nyomán megszülető új média, hatalmas mennyiségű adat, kép, film és zene tárolására lett képes.

A DVD tehát nem véletlenül hasonlít a CD-re: Az adatokat ugyanúgy mélyedések (pit) és kiemelkedések (land) hordozzák, akárcsak a CD-n, és a mélyedések eltérő fényvisszaverési tulajdonságát használják fel az adatok visszaolvasásához. Eltérés a lyukak méretében van. A pitek átlagos hossza és a sávok távolsága kevesebb, mint fele a CD hasonló adatainak. A DVD esetében további kapacitásnövekedést jelent, hogy több tárolóréteg is lehet egy oldalon, illetve hogy léteznek kétoldalas DVD-k is.

A CD és a DVD lemez szerkezete "szemmel" láthatóan megegyezik csak a méretek mások.

A DVD meghajtók

A legelső számítógépes DVD-meghajtók egyszeres sebességűek voltak, így másodpercenként 1350kB-ot olvastak, és általában nem támogatták a CD-R illetve CD-RW formátumokat. Azonban a mai meghajtók - CD és a DVD lemezek méretazonosságát kihasználva - a DVD olvasásán kívül megbirkóznak a hagyományos CD formátumok olvasásával is. (pld, CD-ROM, CD-RW, CD-R, stb.) Szintén fontos változás, hogy napjainkra a DVD-olvasók sebessége elérte a 16X értéket is, ami körülbelül egy 8000-s lemezfordulatszámot jelent. Akárcsak az 50X-es CD-knél, itt is elértük a lehetséges maximumot, hiszen ennél nagyobb sebesség esetén az olvasó rezgése és zaja már elviselhetetlenné válik (ha ugyan már nem az ilyen fordulatszámon is). Természetesen ezek a nagysebességű olvasók -akárcsak CD-s társaik - csak a lemez külső szélén hozzák maximális sebességüket, mivel a CD-ktől ellesett CAV technológiát használják.

DVD Fórum

A DVD Fórum elődje, a DVD Konzorcium, egy 1995-ben létrejött szervezet, amelynek feladatai közé tartozik a DVD szabványok készítése olvasható, (újra)írható, videó és zenei lemezek terén egyaránt. 1997-ben kapta jelenlegi nevét, a DVD Fórumot. A tagok közösen dolgoznak új eljárások kifejlesztésén.

Különböző DVD formátumok

A DVD fő felhasználási területe elsősorban a videózás lett volna, de akárcsak a CD esetében, a számítástechnikai ipar ismét felismerte az új adattároló jelentőségét, és lecsapott rá. Erre utal a DVD mai neve is: Digital Versatile Disc - Digitális többfelhasználású lemez. Mivel a DVD informatikai felhasználása mellett, egyre jelentősebb a szerepe a filmek tárolásában, ezért -szerintünk - a DVD a jövő CD-ROM-ja, Video-CD-je és VHS kazettája egyben.

DVD-ROM

Csak olvasható 12cm (ritkán 8cm) átmérőjű CD-hez hasonló korong, mely adattárolásra szolgál, főleg videó és zenei anyagok számára. Gyártásakor két műanyag lemezt ragasztanak össze, és ezek közé helyezik el az információhordozó réteget (a CD esetén az információhordozó réteg a címkenyomat alatt van). Ha csak az egyik lemezoldal képes információtárolásra akkor egyoldalú, ha mindkettő akkor kétoldalú lemezről beszélünk (kétoldalas lemezt meg kell fordítani lejátszáskor a meghajtóban). A kapacitás növelhető az egy lemezoldalon található rétegek számának szaporításával. A rétegek és az oldalak alapján a csak olvasható DVD lemezt öt különböző kategóriába sorolhatjuk: DVD-5, DVD-10, DVD-9, DVD-14, DVD-18.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!