Külső, ergonómia

A Casio Exilim EX-FC100-as gépével nyit nálunk, s bár már nem friss termékről lesz szó, mégis igen érdekes ez a fényképezőgép.
Külsőleg semmi különleges részlettel nem találkozhatunk, amely árulkodna a burok alatt rejtőző tudásról.

Felépítése konzervatívnak tekinthető, klasszikus "tégla" forma lekerekített sarkakkal, ráadásul a kapható színárnyalatok sem hivalkodóak (világos és sötét szürke).
Az előlapon a szokásos részletek: vaku, AF segédfény, optika, mikrofon nyílása. Az ötszörös átfogású objektív kisfilmes számokban kifejezve 37 mm-ről indul, s 185 mm-nél áll meg, fényereje közepes: F3.6 és F4.5 a két végállás kezdőértéke.

A hátlap már izgalmasabb képet ad az átlagosnál, láthatunk pár érdekes kapcsolót az LCD mellett jobbra. A kijelző 2.7"-os átlójával, s körülbelül 230 ezer képpontos felbontásával a belépő szintet nyújtja. Más gyártók egyes gépén már találkoztunk olyan nyomógombbal, amely működési módtól függetlenül gombnyomásra indította a filmfelvételt, de olyat még nem, ahol külön kapcsolóval lehetett kiválasztani a felvétel sebességét. A HS feliratú kis kamera ikon a nagysebességű, a sima pedig a hagyományos felbontású és sebességű filmek rögzítését indítja a "felvétel" megnyomásával.
A képvisszanézés és a felvétel mód külön-külön gombot kapott, ha frissen rögzített fotóinkat nézegetjük, akkor nem elég a kioldót nyomkodni, a készülék nem lép ki az albumból - külön működtetni kell a kis piros fényképezővel festett kezelőszervet. Megszokást igénylő mozzanat, az egyszer biztos.
A multifunkciós kapcsoló és a menü mellett a BS gombbal is szembe találjuk magunkat. Utóbbival válthatunk működési módot, illetve választhatunk a sémák közül.

A masina jobboldalába bújtatva, kis műanyag ajtócska mögé rejtették a mikró USB aljzatot.

Alul a hangszóró nyílása, a műanyag állványmenet és az akku/memóriakártya páros fedele látható. A menetbe tesztünk során többször is sikerült véletlenül ferdén belekapatni az állványfej inzertjét, de szerencsére nem nyírtuk ki akciónkkal a meneteket. Sokkal biztonságosabb, ha ez a kis alkatrész fémből készül.

A készülék tetején a bekapcsoló, az exponáló, az azt körbeölelő zoomgyűrű mellett két különleges kapcsoló is helyet foglalt: az egyik a "slow", a másik a "30-as" feliratot kapta. Funkciójukra kicsit később, a működésnél fogunk kitérni.
Innen fentről látszik, hogy a váz felső sarkainak oldalában egy-egy csuklópántnak kialakított rögzítési pont található.

Annak ellenére, hogy eléggé aprók a nyomógombok, kezelőszervek, s kapcsolók, mindegyikük - a fényképezőt két kézben fogva - könnyen elérhető, és biztosan kezelhető. Jól érezhető nyomáspontja csak a váz tetején lévő különleges ("slow") gombnak nincsen, de határozott nyomással ez is tízből tízszer működésbe hozható.
A masina fogása meglepően kényelmes, viszonylag vastag váza jól megmarkolható. A tartó kéz hüvelykujja az LCD és a filmfelvételt indító egység közti mélyedésben jó tartást talál, a gép alja pont rátámaszkodik a hüvelykujj tövére. Középső ujjunkkal nem takarjuk ki a vakut, szinte bárhogyan megfoghatjuk a fényképezőt. A biztos kezelhetőséget persze ennél az ultrakompaktnál is úgy érhetjük el, ha két kézzel fogjuk meg.

Röviden: Konzervatív, kissé vaskos váz, amely pont "húsos" felépítése végett kényelmes fogást biztosít. A kapcsolók megbízhatóan működnek, egyedül a "slow" nyomáspontja érzéketlen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!