Az első négymagos processzor

2006 szeptemberének végén az Intel Developer Fórumon Paul Otellini, az Intel vezérigazgatója a négymagos asztali processzorok eljövetelét november közepére datálta, holott a Core 2 Duo processzorok megjelenését követően még 2007 első negyedévéről volt szó. Különböző okok miatt ez a dátum azonban ismét előrébb került, mára. A négymagos Intel processzor Kentsfield kódnéven vált már megjelenése előtt ismerté, és végül a Core 2 Quad (Extreme) néven kerül a boltok polcaira.

Mai tesztalanyunk a Core 2 Quad, azaz az első négymagos asztali processzor, amely nem más, mint két darab kétmagos Conroe (Core 2 Duo) egy tokba szerelve. Mindez egyértelműsíti, hogy az Intel hogyan és miért is növelhette meg ilyen egyszerűen és gyorsan az egy tokban található magok számát. A módszer már ismerős a NetBurst-alapú Pentium D-k idejéből, hiszen már a Presler (szerverfronton Dempsey) kódnevű processzorokban is ezzel az eljárással kötöttek össze két különálló Pentium 4-es magot. A procedúrának - mint már tudjuk - vannak előnyei és hátrányai.

Két Conroe egy lapkán = Kentsfield [+]

Az eljárás legjelentősebb előnye, hogy az Intel ezzel a módszerrel igen magas kihozatali arányt tud elérni, hiszen mindössze két jól sikerült Conroe chipre van szüksége, amit bárhonnan összeszedhet egy adott waferből (vagy akár másikból). Steve Smith szerint (aki az Intel Desktop Enterprise Group alelnöke) ezzel az eljárással közel 20%-kal magasabb kihozatali arányt tudnak elérni, mint ha nagyméretű, négymagos chipeket gyártanának. Smith állítása szerint a Core 2 Quad processzorokra a legjobban sikerült chipek kerülnek (a helyében mi is ezt mondanánk, ha egy 1000 dolláros CPU-ról lenne szó), amelyek a legmagasabb órajelet a lehető legalacsonyabb feszültségen is stabilan viszik.

Az eljárás hátránya is ismert már, a két különálló mag csak a rendszerbuszon keresztül tud egymással kommunikálni, ami nem éppen optimális megoldás, hiszen így az amúgy sem magas terhelhetőségéről híres AGTL+ buszt nem csak a chipset és a processzor közötti forgalom, hanem a két mag között áramló adatok is terhelik.

Az első négymagos processzor a Core 2 Extreme sorozat legújabb tagjaként virít, ami nem túl meglepő annak fényében, hogy az Extreme processzorok mindig a legteljesítményéhesebb felhasználókat veszik célba. A Core 2 Extreme QX6700 típusjelzésű CPU kétmagonként 4 MB megosztott másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, tehát összesen 8 MB található rajta, órajele 2,66 GHz, a rendszerbusz sebessége pedig 266 MHz (1066 MHz QPB). A legújabb Extreme ára 999 dollár, tehát megjelenése inkább presztízsértékű, legalábbis itthon biztosan. Az Intel igyekezete nyilvánvaló, az AMD 4x4 platformját kellett legalább a megjelenéssel beelőzniük, hiszen a valódi négymagos AMD chip, a K8L csak igen sokára, 2007 második felében fog debütálni (jelen állás szerint). A Core 2 Extreme QX6700-at 2007 első negyedében egy újabb négymagos Kentsfield követi majd 2,4 GHz-es órajelen (szintén 266 MHz-es FSB), a Core 2 Quad Q6600. A két négymagos processzor az összes Core 2 Duo "ready" i975X chipkészletes alaplappal kompatibilis, és ez igaz a legtöbb i965-ös lapra is (BIOS frissítés után).

Az asztali négymagos chipek megjelenését követően jönnek a Clovertown kódnévre keresztelt Xeon 5300-as CPU-k is, melyek szintén négymagosak, és az 5100-as chipekhez hasonlóan a Bensley platform részeként kerülnek bevezetésre, tehát ugyanabba a DIP-támogatott (Dual Independent Bus) FB-DIMM memóriás közegben fognak működni. A Clovertown chipek elődeikhez hasonlóan 266 és 333 MHz-es FSB-vel fognak rendelkezni. Érdekesség, hogy L5310-es típusjelzéssel megjelenik egy Low Power verzió is, ami 50 W-os TDP-vel rendelkezik, holott egy négymagos processzorról van szó! A Xeon 3200-as széria egyprocesszoros szerverek és munkaállomások részére készül (gyakorlatilag megegyezik az asztali Core 2 Quaddal), 266 MHz-es FSB-vel 2007 első negyedében kerül bevezetésre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!