A Larrabee volt talán az Intel portáján belül az a projekt, amelyben úgy bízott nagyon a cég, hogy közben többször is megölték. Először a 2009-es esztendő végén került a süllyesztőbe, de a koncepció tovább élt, és még majdnem egy évtizedig hitt benne a vállalat. Másfél éve történt meg a végső temetés, ami teljesen lezárta a Xeon Phi vonalat.

A termékek azonban még ott vannak a piacon, és bizony lehet rajtuk programokat futtatni. Ráadásul x86/AMD64 utasításarchitektúrára lefordított binárist is, csak skálázódjon az alkalmazás arra a sok-sok magra. Ennek a követelménynek elvileg megfelelne a Cinebench R23-as verziója.

(forrás: Brutus Twitter) [+]

A Twitteren fel is tűnt egy Cinebench R23-as programmal végzett mérés, amely a Knights Landing kódnevű lapkára épülő Xeon Phi 7210-es, 64-magos, 256 szálat támogató modell képességeit mutatja be, és bizony a kapott eredmény nem valami acélos, egy 15 wattos TDP fogyasztási osztályba sorolt négymagos Intel processzor is bőven többet tud nála. Ez jól mutatja, hogy miért lett vége az egész Xeon Phi iránynak. Egyszerűen hiába volt benne a lapkában az a temérdek mag, a hardver maga alig skálázódott.

A Xeon Phi mindvégig azokat a problémákat vitte magával, amelyekre Andrew Richards, a Codeplay elnök-vezérigazgatója már 2010-ben felhívta a figyelmet. Ezek a hardveres hiányosságok olyan jelentős nehézséget jelentettek a programozás szempontjából, hogy maga a koncepció sosem tudott működni, függetlenül attól, hogy az Intel milyen sokáig ragaszkodott hozzá. Végül persze feladták, de a Santa Clara-i óriáscég rengeteg pénzt elégetett, és egy olyan irányra költött iszonyatos mennyiségű humánerőforrás, amelyről 2010-ben látni lehetett, hogy sosem lesz belőle semmi. Mégis további nyolc évig ütötték a forró vasat, pedig tudták, hogy az formázhatatlan.