A nagy merevlemezgyártók számtalan utat kijelöltek már, hogy merre lehetne fejleszteni a HDD-ket. A HAMR és a MAMR adja magát, de egyelőre nehezen alkalmazhatók, így az utóbbival előálló Western Digital is jelenleg inkább az EAMR technológiát tartja kézenfekvőnek.

A kérdés leginkább az, hogy amíg a HAMR és a MAMR reálisan bevethető állapotba kerül, addig mivel lehetne javítani a HDD-ken. A Western Digital egyik új koncepciója erre az OptiNAND, amely egy SSD-vel egészíti ki az amúgy 20 TB-os, kilenc tányérral rendelkező, héliummal töltött, EAMR technológiát alkalmazó HDD-jét.

Itt rögtön felvetődik a kérdés, hogy ebben mi az újdonság, hiszen SSHD eddig is volt, de az OptiNAND az SSD-t nem adattárolásra használja. Valójában a Western Digital a HDD-jét az iNAND nevű, UFS szabvánnyal kompatibilis, 162 cellarétegű 3D NAND flash lapkákat használó beágyazott SSD-vel egészíti ki. Ez olyan metaadatokat tárol, amelyek segítik a merevlemez működését.

[+]

Az OptiNAND HDD esetében tányéronként 2,2 GB-nyi adat tárolható, aminek a kivitelezése nem túl egyszerű, mivel a sávok igen közel kerülnek egymáshoz. Az olvasófej pontos pozicionálását háromszintű aktuátor segíti, amelyre már láttunk példát a korábban megjelent merevlemezekben, de ez önmagában nem lenne elég. A sűrűbben elhelyezett sávok problémája mindig az interferenciából ered. Minél közelebb vannak ezek a sávok, annál nagyobb gondot jelent ez a tényező. Annak érdekében, hogy az írások során a szomszédos sávon tárolt adatok ne módosuljanak, a mai HDD-k időszakosan frissítik a tárolt információkat. Ezzel addig nincs baj, amíg a frissítés gyakorisága értékelhető időközönként következik be, de minél sűrűbben vannak a sávok a tányéron, annál sűrűbb frissítések kellenek, ami végeredményben egyre nagyobb teljesítményvesztést okoz. Ráadásul itt az egész munkafolyamat a teljes sávra vonatkozik, akkor is, ha annak csak egy kis részénél áll fenn az adatok megváltozásának veszélye.

Az OptiNAND a fenti problémát alapvetően megoldja azzal, hogy a frissítés szektorok szintjén is végrehajtható. A Western Digital tehát magával az interferenciával nem tud mit kezdeni, de annak negatív hatásait kevésbé problémássá tudják tenni, így a tányérokon a sávok közelebb kerülhetnek egymáshoz, ráadásul a nem sávszintű frissítés miatt ennek nem lesz erőteljesen negatív hatása a teljesítményre.

A fentieken túlmenően az OptiNAND-ba épített SSD-nek egy része gyorsítótárként is funkcionálhat, ami értelemszerűen növeli a HDD teljesítményét. Itt nincs nagy különbség a korábbi SSHD koncepcióhoz viszonyítva, a cél ugyanúgy a sűrűn használt adatok SSD-ben történű tárolása a gyorsabb elérés érdekében.

Arról sajnos nincs adat, hogy a Western Digital mikor dobja piacra az első OptiNAND HDD-jét, de a főbb partnerek már kaptak belőle termékmintákat, így talán nincs olyan messze a hivatalos megjelenés. A cég utalt arra is, hogy 20 TB fölött nagyrészt ezzel a konstrukcióval számolnak, de persze első körben a nagyvállalati igényekre koncentrálnak, így időbe telik, amíg az OptiNAND a végfelhasználókat célzó sorozatoknak is része lesz.