Tavasszal írtunk arról, hogy a Khronos Group újraindítja az OpenCL-t, és ekkor a fő célokat le is írtuk, viszont a specifikáció még nem volt véglegesítve. Most azonban erre is sor került, így gyakorlatilag megszületett az OpenCL 3.0, ami a flexibilitás felé mozdulva, ráadásul hozzáférhető a végleges referencialeírás.

Mivel az újításokat a fentebb linkelt írásunkban már összefoglaltuk, így kifejezetten arra koncentrálnánk, hogy a felhasználók mit várhatnak az új rendszertől. Az OpenCL 1.2-es kódok módosítás nélkül átvihetők az új API-ra, és ezeket tökéletesen futtatni fogják az OpenCL 3.0-s implementációk. Az OpenCL 2.0/2.1/2.2 esetében már trükkös a helyzet. Technikailag ezek a kódok is módosítás nélkül vihetők OpenCL 3.0-ra, de a futtatások szempontjából vannak követelmények. Például az, hogy azok a funkciók, amiket használnak, implementálva legyenek az adott eszköz OpenCL 3.0-s meghajtójában.

A Khronos Group a fejlesztők számára közzétett egy új OpenCL SDK-t, amivel megkezdhetik a munkát az OpenCL 3.0-ra való átállásra. Ez a fejlesztőkörnyezet még előzetes állapotú, de már lehet használni.

Bár az új API-ra való átállás sokáig tartott, de a Khronos Group úgy tekint erre, mint egy új kezdetre. Éppen ezért az aktuális útitervben számos fejlesztés van már tulajdonképpen előrehaladott állapotban, és ezek biztosan érkeznek majd a rendszerhez. Többek között a subgroupok és a debug információk kiterjesztése kulcsfontosságú projekt, de szó van még a külső memória megosztásáról, illetve jön az OpenCL és Vulkan közötti interoperabilitás. Hosszabb távú tervek is léteznek, de ezek változhatnak, viszont a gépi tanulással, illetve az egységes megosztott memóriával kapcsolatos fejlesztések reális opciók.

A gyártók a későbbiekben kínálnak OpenCL 3.0-t támogató implementációkat. Az Intel biztosan érdeklődik a szabvány iránt, míg a többi cég egyelőre nem reagált, de a flexibilitás miatt az új API kifejezetten hasznos lehet a piac számára.