A már kiépített vagy a közeljövőben kiépítendő harmadik generációs (3G) mobilhálózatok által biztosított adatátviteli sebesség hamarosan kellően nagy lesz nagy sávszélesség-igényű alkalmazásokhoz is. A 3G hálózatok a WCDMA (Wideband Code Division Multiple Access) eljárást használják a kommunikációhoz, ám viszonylag kis befektetéssel kiegészíthetők a HSDPA (High-Speed Downlink Packet Access) technológiával, amely tipikusan 8-10 Mbps letöltési sebességet lesz képes biztosítani, míg a többutas sugárzást kihasználó változata 20 Mbps-ra gyorsulhat. A HSDPA már túl van a fejlesztések laboratóriumi szakaszán, és több országban, ahol kiépítették a megfelelő infrastruktúrát, várhatóan már 2006 elején sor kerül kereskedelmi bevezetésére is.
A technológiát a következő években a HSUPA (High-Speed Uplink Packet Access) fogja követni, amely a letöltési sebességen túl a felfele irányuló adatáramlás számottevő gyorsulását is lehetővé teszi. A 3,5G technológiákként is emlegetett eljárások életképessége persze nem pusztán a műszaki kivitelezés tökéletességén múlik, hanem jórészt azon, hogy az operátorok és a független tartalomszolgáltatók milyen tartalmakat és milyen áron tesznek elérhetővé a fogyasztók számára. A lehetőségek mindenesetre adottak lesznek a gyors internetezéshez vagy például médiafolyamok (rádió, tévé, video on demand) eléréséhez is.
A 3-3,5G megoldások versenytársat is kaphatnak, bár a legtöbben ma nem ellenfelet, hanem egy kiegészítő technológiát látnak a WiMAX-ban (Worldwide Interoperability for Microwave Access). A nagy – akár több tíz kilométer – hatósugarú adatátviteli technológia legfeljebb 70 Mbps sávszélességet nyújt, ami megosztva is számos felhasználó igényeit képes kielégíteni. A WiMAX-ot eredetileg főként olyan környezetbe szánták, ahol nincs elkészült vagy bővíthető (optikai vagy rézalapú) hálózat, illetve ahol – például ritkásan beépített területeken – a megfelelő reakcióidőt és sávszélességet garantáló vezetékes hálózat kiépítésének költsége nem áll arányban az adott területen elérhető bevétellel.
Sebességéből adódóan a WiMAX mind a DSL-, mind a kábeles előfizetések természetes versenytársaként jelentkezik, de időközben a helyhez kötött felhasználásra szánt szabvány (IEEE 802.16-2004) mellett az utazókat kiszolgáló technológia specifikációin is dolgoznak. Az IEEE 802.16e munkacsoportja által készített mobil WiMAX szabvánnyal kapcsolatban friss hír, hogy az Intel és a Nokia bejelentette együttműködését a technológiát alkalmazó készülékek és az infrastruktúra fejlesztésével, illetve a technológia piaci sikerének előmozdításával kapcsolatban.
Az Intel eddig is a WiMAX egyik legfontosabb támogatójának mutatkozott, a finn vállalat azonban – részint a 3G technológiákkal kapcsolatos megfontolások miatt – nem mindig volt a WiMAX feltétlen híve: a fejlesztések és a marketing koordinálását végző WiMAX Forumból tavaly ki is lépett néhány hónapra. Az IEEE 802.16e szabványt várhatóan ez év második felében véglegesítik, illetve ratifikálják, így – elvileg – csaknem a HSDPA-val egy időben kezdődhet meg a rá épülő készülékek és szolgáltatások árusítása.
