A nagy teljesítményű adattárolók piacán egyértelműen a NAND flash memória számít az uralkodónak, de nem biztos, hogy ezt tökéletesen kihasználjuk. Lehet, hogy jobb vezérléssel hatékonyabb adatmozgatás is lehetséges, és a Neo Semiconductor pont így látja, ugyanis a cég nem kevesebbet állít, minthogy az X-NAND nevű megoldásukkal nagyjából képesek elérni az SLC NAND flash teljesítményét, miközben a QLC-s opciók adatsűrűségét hozzák.
[+]
Technikai értelemben az X-NAND architektúra QLC NAND-nak tekinthető, vagyis cellánként négy bitet tárol, ugyanakkor a tipikus QLC NAND megoldásokhoz viszonyítva a véletlenszerű adatírási és -olvasási teljesítmény háromszoros, a szekvenciális pedig 15-30-szoros lehet. A Neo Semiconductor szerint a hagyományos QLC NAND hátránya részben abból származik, hogy az írási és olvasási műveletek 16 kB-os lappuffert igényelnek minden egyes úgynevezett plane 16 kB-os bitsorainál, vagyis a írási és olvasási műveletek száma maximum annyi lehet, amennyi lappuffer érhető el. Ezzel szemben az X-NAND architektúra egy 16 kB-os lappuffert használ ahhoz, hogy párhuzamosan írjon és olvasson 16 (vagy esetlegesen több) bitsort, ami 1 kB-ra csökkenti a bitsoronkénti lappuffert.
Az előbb említett változás lehetővé teszi 16-szor több plane alkalmazását, ami végeredményben 16-szorosára növeli a teljesítményt, a lapkaméret lényeges változtatása nélkül. Ezzel párhuzamosan a bitsor hossza 16-od részre csökken, ami jelentősen gyorsítja a programellenőrzést, és mivel az olvasási műveleteket teljesítményét nagyrészt ez korlátozza, így nagyjából háromszor hatékonyabb az adatolvasás a hagyományos QLC NAND architektúrákhoz viszonyítva.
Neo Semiconductor szerint az X-NAND architektúra nagy előnye lehet, hogy nem igényli a meglévő NAND dizájnok radikális áttervezését. Persze módosítani kell a logikai működést, amihez új vezérlés is szükséges, de pusztán a gyártástechnológia tekintetében nem változik semmi.
A vállalat ráadásul azt is állítja, hogy az X-NAND megoldja az teli SLC gyorsítótárak problémáját. Utóbbi onnan ered, hogy számos mai SSD kínál gyorsítótárként SLC, azaz cellánként egy bitet tároló kapacitást, annak minden előnyével együtt, de ez csak a teljes elérhető tárkapacitás egy kis része. Normál felhasználás mellett ebből semmi gond nincs, mert a meghajtó nem dolgozik állandóan, így van ideje arra, hogy az adatokat a háttérben kiírja a például a QLC cellákba. Bizonyos munkafolyamatok mellett viszont nincs meg ez a terhelésmentes időtartam, ugyanis a feldolgozás állandó, aminek az eredménye az lesz, hogy idővel az SLC gyorsítótár betelik, és a hardver kénytelen a direkten a QLC-s cellákba írni, ami teljesítményvesztést okoz.
Neo Semiconductor erre kidolgozta az SLC/QLC párhuzamos programozást, ami állandóan üríti az SLC gyorsítótárat, így az lényegében csak akkor telik be, ha már maga az adattároló is tele lett írva.
Az X-NAND architektúra a leírás alapján rendkívül biztató, de egyelőre a cég nem jelentette be, hogy bárki is licencelné. Ugyanakkor, ha tényleg képes arra, amit a fentebb linkelt leírás tartalmaz, akkor valószínűleg utat talál majd a piacra. A gyakorlatot ugyanakkor csak a gyártók tudják ellenőrizni, vagyis egyelőre be kell érnünk a tetszetős elmélettel.
