Az új generációs konzolok működésével kapcsolatban szinte naponta lát napvilágot egy-egy érdekesebb adat, és ez sokszor technikai jellegű. Ezzel nincs gond, de a rendszerek működésében kevésbé jártas olvasók háttérismeret nélkül is kiragadják a számukra nem tetsző részleteket, ami az internetnek hála gyorsan bejárja a világot, és az eredmény egy általános elégedetlenség lesz. Ezúttal a lavinát egy ártalmatlan pletyka indította el, ami arról szólt, hogy a PlayStation 4 a 8 GB-os memóriából a játékok számára csak 4,5 GB-ot használhat. Ez természetesen nem igaz, de annyi félreértés van ezen a területen, hogy érdemes röviden körüljárni a témát.
Az Xbox One és a PlayStation 4 is megegyezik abból a szempontból, hogy 8 GB memória van bennük. Ahogy a PC-nél, úgy a konzoloknál is van egy alapvető memóriaigénye az operációs rendszernek, de ez sosem volt másképp, tehát aligha nevezhető újdonságnak ez az információ. Az tehát biztos, hogy a 8 GB-nyi memóriát nem használhatja ki teljesen egy játék, de az már nincs kőbe vésve, hogy mennyit használhat belőle. Legalábbis az egyik működési mód esetében, ugyanis az Xbox One és a PlayStation 4 is képes úgy működni, hogy egy játék az úgymond tradicionális modellel foglalja le magának a memóriát. Ilyenkor az adott program felel a memória allokációért. Ezt a konzolon viszont nem igazán szokták alkalmazni, mivel fix hardverről van szó, így a program működése a végletekig kitesztelhető és konfigurálható. A másik, jóval kedveltebb lehetőség az, amikor az operációs rendszer kezeli a memóriát, és úgymond egy fix tárterületet odaad a játéknak. Ennek az előnye, hogy ebbe a szeletbe csak a program dolgozhat, emellett a fejlesztők számára is egyszerűbb ez a módszer.
Az egész riadalom tehát alaptalan. A fejlesztőknek lehetőségei nincsenek limitálva azzal, hogy a játéknak egy fix memóriaterületet foglalnak le – ami biztos kisebb, mint a teljes tár. Sőt, a programozók ezt a modellt kifejezetten szeretik, mert nem kell törődni a memória alapvető allokációjával, azt ugyanis az operációs rendszer elintézi helyettük. Az már sokkal inkább kérdés, hogy adott konzolon belül mennyi memória foglalható le ezzel a megoldással. A Microsoft bevallotta, hogy az Xbox One esetében 5 GB-ot kaphatnak a fejlesztők, míg a Sony erről nem beszél a PlayStation 4 esetében. Annyi biztos, hogy a Killzone: Shadow Fall című játék 4,7 GB memóriát használ, melyből 1,5 GB a processzor által igényelt adatoké, 128 MB a CPU és az IGP között direkten megosztott tárterület és 3 GB a klasszikus értelemben vett VRAM. Utóbbi esetben is majdnem 1 GB-ot foglalnak a képkocka számításához szükséges render targetek, ami derekas mennyiség Full HD-s felbontás mellett. Valószínű, hogy a fejlesztők 6 GB-ot foglalhatnak le a PlayStation 4 memóriájából, ugyanis a Killzone: Shadow Fall a streamelt adatokra 1,6 GB-os tárat tart fent. Ebből jellemzően csak 400-700 MB-ot használ, de ha teljesen az elméleti maximumokkal számolunk, akkor közel 6 GB-os foglalást kapunk.
Egy dolog biztos az új generációs konzolokkal kapcsolatban: a rendszermemória szempontjából el vannak eresztve. Teljesen alaptalan aggódni amiatt, hogy a fejlesztők esetleg nem férnek majd bele a 8 GB-os tárból lecsippenthető 5-6 GB-ba. Akár használhatják a memóriát a tradicionális modellel is, de mivel konzolokról van szó, így jó eséllyel a könnyebb utat választja majd a többség.
