Néhányan még bemutatnak 52x meghajtókat, de 56x-ra már senki sem tervez. Ennek több oka is van, leginkább az, hogy a CD-RW piac nagyon nyomott, a meghajtók és a média szempontjából is.

Az egyik probléma, hogy az 52x feletti sebességeken biztonságosan működő médiához új gyártástechnológiára lenne szükség, az ehhez kapcsolódó beruházásra pedig nem hajlandóak a tengődő média gyártók. Már messze az 52x határ alatt is egyre gyakrabban hallani "felrobbanó" CD-kről. Az akár minimálisan defektes médium (kis repedés, kiegyensúlyozatlanság stb.) a ma népszerű, irgalmatlan forgási sebességekkel kombinálva időzített bombává válik.

A meghajtók elvileg bírnák a még gyorsabb iramot, itt a nagyobb probléma az, hogy a papíron gyorsuló meghajtók valójában alig tudnak többet a korábbiaknál. Egy 52x meghajtó pár másodpercet ver egy 48x-re, és ezt is csak akkor tudja elérni, ha teljes CD-t írunk, mert a maximális sebességet csupán a lemez külsején éri el (az írók bentről kifelé dolgoznak, ma jellemzően állandó szögsebességgel pörgetik a lemezt, így kifelé haladva gyorsul az írás). 400 megát írva pedig semmi difi nincs 52x és 48x között.

A meghajtók alacsony árából kifolyólag a "másodszerelésű" egységek piaca jelentősen beszűkült, ugyanis nagyon sok új PC érkezik már eleve CD-RW meghajtóval, így a vásárlóknak nincs okuk később meghajtót venni - a gyorsulás észrevehetetlensége miatt pedig a meglévő egységet újabbra cserélni sem érdemes.

Mi, felhasználók persze örülünk az újabb és funkciódúsabb olcsó CD-RW meghajtóknak, legfeljebb saját és adataink biztonsága érdekében nem használjuk ki a maximális írási sebességet.

A lényeg tehát: lehetne még tovább gyúrni a CD-R a technológiát, de egyszerűen nincs értelme. Nos, ilyet is ritkán látnak be a gyártók - mondjuk már fele ekkora sebességeknél meg lehetett volna húzni a határt.