Az Intel új utasításkészleteket jelentette be, amelyek nagymértékben meghatározzák majd az érkező processzoraik képességeit. A fő újításnak az APX, vagyis az Advanced Performance Extensions számít, amely sok szempontból kínál előrelépést, többek között háromoperandusos utasításformátumot használ, továbbá 16-ról 32-re nő az általános célú regiszterek száma. Ráadásul utóbbiak XSAVE-képesek, vagyis a kontextusváltások során az XSAVE/XRSTOR kódszekvenciák automatikusan elmenthetik és helyreállíthatják őket.

Kifejezetten jó hír, hogy az APX-et úgy tervezték meg, hogy a meglévő kódokat ne kelljen nagymértékben módosítani. Ez kifejezetten hasznos képesség, mivel így a fejlesztők relatíve kis erőforrás befektetésével is ki tudják használni az új utasításkészletet.

[+]

Az APX mellé érkezik az AVX10 is, ami a hányattatott sorsú AVX-512 újragondolása, és két lépcsőben kerül bevezetésre. Az AVX10 lényegében az AVX-512-t teszi a hardver tervezése szempontjából kifizetődővé, mivel hivatalosan is opcionálissá teszi az 512 bites vektorfeldolgozót. Utóbbi számított nagy problémának korábban is, mert olyan tranzisztorigénye van, ami nem teszi reálisan alkalmazhatóvá az utasításkészletet, és egyszerűen a gyártók jobban járnak, ha nem használnak ilyen széles vektorfeldolgozót. Emellett a flap-alapú enumeráció verzióalapúvá válik.

Az Intel kiemeli, hogy a fenti módosításokkal az AVX10 használható lesz a kisebb teljesítményű, úgynevezett E-magokon, amivel a vállalat kezelné az aktuális termékskáláján belül a legnagyobb problémát, vagyis egységesíteni tudnák a támogatott utasításkészleteket az eltérő teljesítményű és fogyasztású processzormagokon.

Arról nincs pontos adat, hogy az APX-et, illetve az AVX10-et melyik processzorok fogják először támogatni, várhatóan 2025-ig minimum várni kell erre.