Notebooktöltők milliárdjait szállítják a gyártók minden egyes évben, ami meglehetősen káros a környezetre nézve, hiszen nem csak az előállítás és szállítás, hanem a leselejtezett darabok környezetre gyakorolt hatásaival is számolni kell. A szervezet szerint évente mintegy félmillió tonna elektronikus hulladék keletkezik mindenféle töltőkből, aminek mértéke csökkenthető a szabványos notebooktöltő bevezetésével, amely elméletben egy-két speciális igényt leszámítva minden gyártó készülékéhez használható lenne. A jelenleg ugyanis a gyártók egyedi külső adaptereket alkalmaznak, melyek töltőfeszültségben, áramerősségben és csatlakozó terén is eltérő paraméterekkel bírnak, így legfeljebb csak az adott gyártó saját notebookjaival kompatibilisek, más gyártó termékével nem használhatóak – az eltérő csatlakozó miatt még akkor sem, ha esetleg főbb jellemzőik (feszültség, áramerősség, leadott teljesítmény) hajszálra megegyeznek.
Univerzális laptoptöltők ma: ahány gyártó, annyi csatlakozó (forrás: FSP univerzális laptoptöltők tesztje) [+]
Az IEC (International Electrotechnical Commission – Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) ezen változtatna a jövőben, és az ehhez szükséges első lépést meg is tették: lefektették az univerzális notebooktöltőre vonatkozó szabvány alapjait, melyben definiálják a kritikus paramétereket, mint a csatlakozók, biztonsági előírások, kompatibilitás, teljesítmény, környezetvédelmi megfelelőség. Nyilvánvalóan az átállás nem fog egyik napról a másikra megtörténni, mivel a technikai dolgokat leszámítva a háttérben egyéb olyan lassító tényezők szerepelnek, mint az egyedi megoldások elvesztésének lehetősége, vagy a töltőkből befolyó, csekélynek nem mondható árbevétel. Hiszen nem csak arról van szó, hogy minden egyes leszállított új masinához mellékelnek töltőt (amire így nem mindenkinek lenne szüksége), hanem arról is, hogy a cégek többségénél roppant vastagon fog a ceruza, ha utólag kívánunk beszerezni egy másik "gyári" töltőt – vagy mert még egyre szükség van, vagy mert az előző bemondta az unalmast.
Az IEC megoldásával a fenti problémák kiküszöbölhetők lennének, és azon kívül, hogy a töltő árát nem kéne minden esetben megfizetni, számos egyéb kényelmi előnyhöz juttatnák a felhasználókat. Példának okáért könnyebb lenne kölcsön kérni egy töltőt, ha a sajátunkat otthon vagy az irodában felejtettük, vagy csak egy töltőre lenne szükség, ha több eszközt viszünk magunkkal utazásnál. Sajnos a szabvány iránt egyelőre nem mutatkozik túl nagy érdeklődés a nagy gyártók részéről, ami a fenti okok miatt érthető, így nyilvánvalóan valamely nagy szervezetnek itt is előbb vagy utóbb az asztalra kell csapnia, hogy előrelépés történjen, ahogyan az a mobiltelefonok esetében is történt (bár ez sem tökéletesen egységes). Valamint az sem elképzelhetetlen, hogy több megoldás is születik majd az egységes töltőkre, hiszen az IEC szabványán kívül a 2012-ben bejelentett USB Power Delivery is szóba jöhet, így a végleges döntés és a megvalósítás biztosan időbe telik. Az IEC notebooktöltőkre vonatkozó, 62 700-as számú technikai specifikációja a jövő év elején lesz elérhető publikus formában.
