A Singapore Agency For Science and Research (A*STAR) kutatóintézete, az Institute of Materials Research and Engineering (IMRE) és a National University of Singapore (NUS), valamint a Data Storage Institute (DSI) együttesen megtalálták a módját annak, hogy miképp növelhetnék a merevlemezek adatsűrűségét 3,3 terabit/in²-re, ami hatszorosa a jelenleg használt sűrűségnél. Ez azt jelenti, hogy azok a merevlemezek, melyek jelenleg 1 TB tárkapacitással rendelkeznek, a jövőben 6 TB-ot lesznek képesek eltárolni ugyanakkora felületen. A módszer kulcsfontosságú része a nátrium-klorid, azaz a tiszta konyhasó, vagy tengeri só.

A hagyományos merevlemezeken rendszertelenül elhelyezkedő mikroszkópikus mágneses szemcsék tárolják az adatot, pontosabban néhány tíz ilyen szem képes egyetlen bit tárolására. A jelenleg használt technológia nagyon kisméretű, 7-8 nanométeres mágneses részecskék előállítását teszi lehetővé, de mivel ennek egy több részecskéből álló sorozata képes egy bit információ eltárolására, ezért jelenleg a merevlemezeken maximum 0,5 terabit/in² információ eltárolására van lehetőség.

A IMRE által vezetett csoport a jelenlegi eljárás helyett az úgynevezett bitmintás megközelítést alkalmazza, azaz egy bit eltárolására egy olyan, szabályos struktúrába rendező mágneses szigetet hoztak létre, amelynek mérete nagyjából 10 nanométer  (tehát egyetlen bit eltárolása csak 10 nanométert igényel). A szigetes módszer (aminek titkát nem árulták el) hatékonyságát egy 1,9 terabit/in² adatsűrűségű eszközzel demonstrálták, de egy kis adalékkal elérhető az említett 3,3 terabit/in² is.

A további adatsűrűség növelésének titka, hogy az extrém nagy felbontású e-beam litográfiai folyamat (amivel szuperfinomságú, nanoméretű struktúrát alakítják ki) során a jelenleg használt előhívó oldatot megfelelő mennyiségű nátrium-kloriddal kell vegyíteni, ezzel pedig akár 4,5 nanométeres struktúrákat is elő tudnak állítani a jelenleg használt e-beam eszközökkel.

A vizsgálatok és kísérletek természetesen folytatódnak, hiszen nagyon ígéretesek, főleg annak fényében, hogy a jelenleg alkalmazott gyártási eszközök is megmaradhatnak. A technológia kihívója a TDK által kifejlesztett HAMR, mely viszont jóval összetettebb megoldásnak tűnik, mint a most ismertetett „sós recept”, viszont a fejlesztések a HAMR téren jóval előrébb járnak, így hamarabb is érkezhet a piacra.