A tegnapi Google bejelentések során az új Nexus 7 és az Android 4.3 mellett előkerült még egy eszköz, ami bármilyen, HDMI bemenettel rendelkező tévékészüléket (projektort, monitort, stb.) képes internettel bármilyen úton-módon kapcsolatba hozható tartalmak fogyasztására alkalmas megoldássá varázsolni. Mindezt márkától, típustól, kortól és mindentől függetlenül, tehát akár a legbutább HDMI-s kijelző is szóba jöhet, nem kell hozzá más, mint internetkapcsolat, Wi-Fi router (hotspot) és egy okostelefon, tablet vagy számítógép – gyakorlatilag bármi szóba jöhet, ami Androidot, iOS-t vagy Chrome OS-t használ és a Chromecasttal közös Wi-Fi hálózatra csatlakozik, továbbá egyes funkciók webes felületről is működnek majd, így ezekből a windowsos Chrome böngészőt használó eszközök sem maradnak ki.
[+]
Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a mindössze 35 dollárba, tehát körülbelül 8000 forintba kerülő aprócska, belül egyszerűsített Google Chrome OS-t futtató kiegészítő gondoskodik arról, hogy az említett eszközökön nézett tartalmak (például Google+ fotók) és internetes streamek (Youtube), egyéb adatfolyamok (például Netflix, Pandora, Play Music, Play Movies) egyetlen kattintással nézhetőek, hallgathatóak legyenek a tévén. Mindez pofon egyszerűen, az adott alkalmazásban vagy weboldalon a Chromecast gombot megnyomva a tartalmak egyszerűen átkerülnek a kijelzőre az elérhető legnagyobb felbontásban. Mindezt úgy, hogy az adatfolyamok továbbítása nem azon az adott eszközön keresztül zajlik, amiről a tartalmat áthúztuk a kijelzőre, hanem Chromecast közvetlenül az internetes forrásból táplálkozik, miután kiadtuk neki az ukázt. Kvázi innentől fogva függetleníti magát a forráseszköztől. E kialakítás előnye, hogy nem meríti feleslegesen az okostelefon vagy tablet akkumulátorát, valamint a mobil eszköz erőforrásai is felszabadulnak, ezáltal másra is használhatók (vagy egyszerűen alvó módba küldhetők), miközben a film vagy zene szakadatlanul mehet tovább a kijelzőn.
További extra, hogy a böngésző egy megnyitott lapja is "átpakolható" a tévére, amit aztán a telefonnal, tablettel irányíthatunk a fotelből, ám ez a funkció egyelőre csak béta állapotban van, tehát teljes böngészőről nem beszélgetünk. Legalábbis egyelőre, mivel a Google Cast fejlesztői csomag (SDK) előzetes verziója már elérhető, így előbb vagy utóbb csak a programozók képzelete szabhat határt annak, hogy milyen alkalmazásba építik be a Chromecast támogatást.
[+]
A Chromecast eszköz és a Google Cast érdekes jövőképet vetít előre. A vállalat egy ennyire olcsó, könnyen integrálható és még könnyebben programozható eszközzel egy pillanat alatt kirúghatja a széket az okostévés rendszerekre dollármilliókat költő tévégyártók lába alól – feltéve, hogy ráharapnak a vásárlók. Másrészt e megoldás előnye a könnyű kezelhetőség és a vezérléshez használt eszközök gyorsasága, amire egyelőre az okostévék gyártói nem találják a megfelelő megoldást (vagy iszonyú drágán kínálják), hiszen a távirányító továbbra is alkalmatlan komolyabb feladatokra, a gyors processzor pedig rendkívül drága, de a végeredmény teljesítmény szempontjából így sem mindig kielégítő. A legrosszabb az egészben a tévégyártók szempontjából, hogy akár tetszik nekik a Chromecast, akár nem, használatát nem tudják korlátozni, a Chromecast integrációjáról pedig egyelőre korai beszélni.
[+]
Emellett izgulhatnak a hagyományos értelemben vett kábeles tartalomszolgáltatók is, akik statikus műsorrendjüket erőltetik rá a nézőkre, mindenféle "kéretlen reklámmal" egyetemben. Ezzel szemben a Google megoldása lehetővé teszi, hogy magunk válasszuk ki mit akarunk nézni, hallgatni. Ez lehet reklámoktól mentes fizetős, vagy ingyenes, de cserébe célzott, azaz (jó esetben) a nézőt inkább érdeklő reklámokkal megtűzdelt tartalom. Ehhez persze nem ártana, ha a megfelelő VoD szolgáltatók világszerte rendelkezésre állnának és nem csak a nagyobb országok nézői tudnának válogatni az olyan cégek kínálatából, mint például az említett Netflix.
Bárhogy is nézzük, úgy tűnik a Google okosan használja a rendelkezésére álló eszközöket, szolgáltatásokat, erőforrásokat. Ez esetben nem költötték egy kisebb ország GDP-jét új okostévé rendszer kifejlesztésére és ehhez tartozó komoly hardverre, hogy felvegyék a harcot a nagy tapasztalattal rendelkező cégekkel, hanem a már meglévő alkalmazásokat és szolgáltatásokat teszik kompatibilissé szinte bármilyen kijelzővel, ami között a kapocs egy roppant ügyesen programozott rendszert futtató, egyszerű elvet használó saját hardver.
