A kriptovaluták bányászatát évek óta komoly kritika éri a fenntarthatóság szempontjából, amiben van is valami, mivel az egyes rendszereken a tranzakciók energialábnyoma rendkívül magas, különösen a VISA rendszerhez viszonyítva. Egy Ethereum tranzakció például majdnem százezer VISA tranzakciónak megfelelő energiaigénnyel rendelkezik, és könnyen ki lehet találni, hogy ez miért olyan jelentős probléma. Gyakorlatilag az Ethereum, és a hasonló PoW (Proof of Work) hálózatok legnagyobb gátja a világszinten előállított energia mennyisége. Egyszerűen annyira drága a tranzakciók hitelesítése, hogy az a skálázhatóságot veszélyezteti.
Az Ethereum fejlesztéséért felelős csoport erre már évekkel korábban rájött, és jó ideje fejlesztik az Ethereum 2.0-t, amely bevezeti a PoS-t (Proof of Stake). A koncepció alapjaiban változtatja meg a tranzakciók hitelesítését, ugyanis azt már nem a hálózathoz csatlakozó felhasználók hardverei végzik. Ezzel a bányászat nem a birtokolt számítási teljesítménytől függ, hanem attól, hogy az adott felhasználó mennyi kripovalutát birtokol. Akinek több van, annak a "bányában" is nagyobb lesz az ereje.
(forrás: Ethereum) [+]
A fentieknek az egyik előnye, hogy lecsökkenti az 51%-os támadás lehetőségét, mivel ha valaki birtokolja a kriptovaluták 51%-át, akkor nem lesz érdekében a tranzakciók hamisítása, ugyanis extrém mennyiségű pénzt kellett befektetnie a pozíciója eléréséhez. Ha kiderülne egy esetleges csalás, akkor bukná a teljes pénzét. A PoW hálózatok esetében sokkal reálisabb az 51%-os támadás, hiszen a felhasználó hardverei megmaradnak, azokkal át lehet menni egy másik kriptovalutát bányászni, vagyis inkább megéri csalni, mert a tranzakciók hamisításával sokat lehet nyerni, de a hardver a lebukás esetén nem vész el, vagyis jó időben ki lehet szállni az egészből, miközben az adott kriptovalutának befellegzett.
A PoS modellel tehát az Ethereium egy óriási biztonsági kockázatot tesz kevésbé nagy problémává, viszont ennél is fontosabb, hogy az új rendszer energialábnyoma 99,95%-kal csökken. Mindez fenntarthatóvá teszi az Ethereumot, mivel egy tranzakció energiaigénye már nem közel százezer, hanem nagyjából négyszáz VISA tranzakcióval fog felérni. Utóbbi sem valami nagyszerű eredmény, de nagyságrendekkel jobb a PoW modell extrém energiapazarlásánál, és jó eséllyel ennek a nagy volumenű működtetéséhez azért van is elég energia a Földön.
Számszerűsítve a fentieket a PoS modellel az Ethereum működése nagyjából 2,62 MW-ból megoldható, és egy tranzakció energialábnyoma 35 Wh körül van. A PoW modellel ez a rendszer jelenleg 5130 MW-ból működik, továbbá egy tranzakció energialábnyoma 84 000 Wh. Ezek a különbségek magukért beszélnek, ráadásul a jóval falánkabb Bitcoinhoz viszonyítva még nagyobb az előrelépés. Az arányokat az Ethereum egy csavar és két épület összehasonlításával szemléltette.
(forrás: Ethereum) [+]
A fentieken túl van még egy jelentős előnye a PoS modellnek. A PoW egyik gigantikus hátránya az volt, hogy a hálózat értékének emelkedésével nőtt annak a fogyasztása is. A PoS esetében ez nem igaz. A hálózat értéke nőhet, de ennek nincs hatása a fogyasztásra, viszont a hálózat biztonsága nő tőle.
Az Ethereum a PoW modellre épülő hálózatot egy ideig még megtartja a várhatóan idén induló PoS mellett, de ez hamar változni fog, és az aktuális tervek szerint gyors lehet a teljes átállás a PoS-ra. Ez fontos a fejlesztőknek is, mert a PoW egyszerűen nem elég biztonságos és nem is fenntartható, vagyis mielőbbi leváltásra szorul.
