A formátumok körüli zűrzavar lassan tisztázódhat. Tudjuk, hogy két részre szakadt a DVD-írással foglalkozó cégek tábora. Kezdetben a DVD-RAM és a DVD-RW voltak az egyedüli megoldások (Pioneer, Hitachi), ám nem kellett sok idő hozzá, hogy a "húsostáltól kiszorult" versenyzők új szabványt definiáljanak. Manapság amúgy is divatos rátenyerelni a szabványokra, hiszen egyfajta monopóliumot biztosít bizonyos termékek felett... ha pedig ez a termék az írható CD-ket felváltó, DVD alapú technológia, akkor biztos, hogy óriási pénzekről van szó.

Megszületett tehát a DVD+RW, a "pluszos" formátum, első körben a Philips és a Ricoh közreműködésével. A DVD+RW még véletlenül sem kompatibilis DVD-RW társával, és hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, azt is el kell ismernünk, hogy a csatát minden bizonnyal elvesztő DVD-RAM-nak több év előnye volt, ezért relatíve magas népszerűségre tett szert.

A kompatibilitás hiánya kizárólag minket, a felhasználókat sújt, hiszen a legtöbb DVD lejátszó (asztali, DVD-ROM) még olvasni sem tudja ezeket a lemezeket. Igazságtalanok lennék ugyanakkor, ha nem ismernénk be, hogy a helyzet lassan rendeződik. Rendre piacra kerülnek olyan megoldások, amik már a 3 formátumból kettővel maradéktalanul megbirkóznak, esetleg a DVD mellett CD-ket is írnak. A Pioneer házi képfelvevője például kombinálja a DVD-RW-t és a DVD-R-t, míg a Pioneer DVD-R/RW meghajtói CD-R és CD-RW lemezekre is képesek írni. Az új DVD-RAM meghajtók is kezelik a DVD-R lemezeket, bár nem olvassák a CD-R/RW korongokat. A DVD-RAM inkább egy eltávolítható tárolóeszközzé "degradálódott" az évek folyamán, az újraírható DVD képrögzítési formátum jellegét elvesztette. A másik két törölhető formátumcsalád (DVD-R/RW és a DVD+R/RW) lényegében versenyhelyzetben van, és a piac fogja eldönteni, hogy melyikük lesz sikeres (vagy esetleg mindkettő megmarad, illetve összeolvad).


A különbségek

A DVD-RW (korábban DVD-R/W és rövid ideig DVD-ER néven is ismert volt) egy fázisváltós törölhető formátum. A Pioneer fejlesztette ki, a DVD-R-re alapozva: hasonló sávtávolságot, jelhosszúságot, forgatásvezérlést használ, így a DVD-RW sok DVD meghajtóban és lejátszóban olvasható (néhány meghajtót és lejátszót megzavar a DVD-RW média gyengébb tükröződése, és azt hiszik, hogy kétrétegű lemezről van szó. Más esetben a meghajtó vagy a lejátszó nem ismeri a lemezformátum kódját, és meg sem próbálják beolvasni a lemezt. Az egyszerű firmware frissítések meg tudják oldani mindkét problémát.). A DVD-RW sávfelvételi eljárást használ, a címinformációk a landolási területeken vannak (ezekre csak az írás közbeni szinkronizációnál van szükség, olvasáskor figyelmen kívül hagyják). Kapacitása 4,7 GB. A DVD-RW lemezeket kb. 1000-szer lehet újraírni.

A DVD-RAM, amely kezdetben 2,58 GB-os, majd később 4,7 GB-os kapacitással rendelkezett, kettős fázisváltós (PD) technológiát használ, amelyet megfűszereztek némi magneto-optikai (MO) eljárással. A DVD-RAM a legjobb számítógépes írható DVD formátum a hibakezelés és a gyors elérésű zónás CLV formátum miatt, azonban nem kompatibilis a legtöbb meghajtóval és lejátszóval (a hibakezelés, a tükröződésbeli eltérések és a kisebb formátumbeli különbségek miatt). Jelölt sávokat használnak az órajel adatok biztosításához (a jelek a sávban és a sáv közötti területeken is megtalálhatóak), a sávokat és az előre elkészített szektorfejléceket már a gyártás során a lemezbe préselik. Az egyoldalas DVD-RAM lemezek tokkal és tok nélkül is készülhetnek. Kétféle tok létezik: az 1-es típus le van zárva, míg a 2-es lehetővé teszi, hogy a lemezt kivegyék a tokból (a lemezeket csak tokozott állapotban lehet írni). A kétoldalas DVD-RAM lemezeket kezdetben csak lezárt tokban hozták forgalomba, de később megjelentek a nyitható tokos változatok is. A tok mérete 124,6 x 135,5 x 8 mm. A DVD-RAM több mint 100 ezerszer írható, és a lemezek várható élettartama legalább 30 év, az előzetes becslések szerint.

A DVD+RW a CD-RW technológián alapuló törölhető formátum, mely 2001 végén lett elérhető. A DVD+RW-t többek között a Philips, a Sony, a Hewlett-Packard, a Dell, a Ricoh, a Yamaha támogatja. Érdekes, hogy ennek ellenére a DVD Forum nem (pedig a legtöbb DVD+RW cég a tagok között van), de a Forumnak nincs ereje ahhoz, hogy szabványokat állítson fel. A DVD+RW meghajtók olvassák a DVD-ROM-okat és a CD-ket, és általában elolvassák a DVD-R és a DVD-RW lemezeket, de nem tudják olvasni és írni a DVD-RAM lemezeket. A DVD+RW meghajtók a CD-R és a CD-RW lemezeket is írják. A DVD+RW lemezeket, melyek 4,7 GB-nyi adatot képesek tárolni oldalanként, a legtöbb DVD-Video lejátszó és DVD-ROM meghajtó olvassa (hasonló tükröződésbeli és formátumbeli problémák persze adódhatnak, mint a DVD-RW esetében.). A DVD+R a DVD+RW egyszer írható változata, 2002 közepén jelent meg. Ez egy hordozófesték alapú médium (hasonlóan a DVD-R-hez), azaz hasonló kompatibilitása lesz, mint a DVD-R-nek. Az első DVD+RW meghajtók nem váltották valóra azt az ígéretet, hogy egy egyszerű frissítés biztosítja a DVD+R írásának támogatását, így ezeket újabb modellekkel kell helyettesíteni (az első Philips DVD+RW meghajtók "házilag" is frissíthetőek a +R írásának támogatásához).

Most, hogy tisztábban látunk, érdemes megfontolnunk, hogy milyen formátumra tesszük le voksunk. Megdőlni látszik a DVD-RW/R formátum lépéselőnye, hiszen egyre több cég határozza el magát a DVD+RW/R mellett (Aopen, Ricoh, ASUS, SONY, Hewlett-Packard, MCC/Verbatim, Memorex és a Mitsubishi). Nem kis dolog a Microsoft támogatottsága sem.

A hardcore felhasználók kedvence, a Plextor ellenben kivár (nem mintha túl sok múlna azon, hogy hogy dönt, egy SONY-hoz képest igen pici cégről van szó). Úgy nyilatkoztak, hogy megvárják a győztes formátumot, és akkor dobják piacra DVD-írójukat... internetes CD/DVD fórumokat böngészve az a hír járja, hogy a Plextor is a DVD+RW/R formátumot részesíteni előnyben. Lassan talán be is fejeződik a harc...

Források: dvdrw.org, dvdplusrw.org, philips.com, pioneerelectronics.com, dvdcenter.hu, dvdmadeeasy.com