A múlt héten megrendezett IDF-en több előadásban is szóba került a vezeték nélküli hálózatok kérdése, s az Intel vezetői egyértelművé tették, hogy ezen a téren több különböző technológia fejlesztésének és elterjesztésének is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az Intel a hálózati szabványok egy nagy részének gondozásáért felelős IEEE szervezet 802.11s jelzésű munkacsoportjában (is) vezető szerepet játszik, így természetesen szó esett e csoportnak a mesh (teljes hálót alkotó) wireless hálózatok specifikációjában elért eredményeiről.
Egy mesh vezeték nélküli hálózatban potenciálisan minden állomás működhet jelismétlő üzemmódban, ami lehetővé teszi külön bridge készülékek telepítése nélkül, hogy egy adott területen lévő számítógépek a többi állomás közreműködésével érjenek el távoli állomásokat, illetve hálózatokat. Ez a módszer megnöveli mind a lefedettséget, mind a rendelkezésre álló sávszélességet, hiszen – az internetes útválasztáshoz hasonlóan – az állomások számon tartják szomszédaikat és a rajtuk keresztül bizonyos irányokban elérhető sebességet, így az adott célhoz vezető útvonalat képesek rugalmasan változtatni.
Ez az eljárás a mesh hálózat peremén működő, vezetékes helyi hálózatokhoz vagy akár az Internethez kijáratként szolgáló hozzáférési pontok hatékonyabb kihasználásában is jeleskedik, és további előnye a redundancia, mivel mesh-állomások vagy hozzáférési pontok kiesése esetén is megtalálhatja az alternatív kommunikációs útvonalat.
A vezeték nélküli mesh hálózatok ötlete – amely, mint a fentiekből is kitűnik, a rokon elemek ellenére sem keverendő a WAN-ok kapcsán emlegetett mesh-sel – nem új, azonban a nagy kiterjedésű vállalati telephelyeken, illetve egyes városokban megvalósított hálózatok eddig mind valamely gyártóspecifikus technológiát használták. Az IEEE munkacsoportja arra törekszik, hogy a nyilvános szabvány a jelenleg is használt 802.11a, b és g, illetve a véglegesítés előtt álló 802.11n protokollokkal, valamint a 802.11i biztonsági szolgáltatással kompatibilis legyen, hiszen csak így érheti el, hogy a mesh hálózatok a nagyvállalatok világából kitörve hasznosíthatók legyenek kisebb cégek vagy akár otthoni felhasználók számára is.
A terv részét képezi a kis késleltetéstűrésű multimédiás, illetve hangszolgáltatások továbbítása is a mesh hálózatokban, ennek érdekében QoS (Quality of Service) funkciókkal is ellátják. Az Intel az úgynevezett mesh portálokkal akarja az ötlet piacképességét javítani: ezek olyan eszközök, amelyek különféle technológiákra alapozó vezeték nélküli készülékek vagy hálózatok összekapcsolását végzik el.
Egy hálózat kezelésében – bármily fejlett önmenedzselő funkciókkal látják is el az eszközöket – mindig fontos tényező a méret, hiszen ez is befolyásolja a visszaélések és támadások kivédésére hivatott módszerek kiválasztását. Az első ízben tavaly nyáron összeült IEEE-munkacsoport helyi hálózatként határozta meg a mesh állomások csoportját, és egy MWLAN-ban (Meshed Wireless Local Area Network) legfeljebb 32 továbbító állomás kezelését tette kötelező feladatává a protokollnak, nem kizárva ugyanakkor e szám későbbi emelését.
Nagyobb kiterjedésű hálózatok számára mesh jellegű szolgáltatásokat a 802.16 szabványtervezetbe is beépítettek, amely a WiMAX alapját képezi. Ez érdekes versenyt is hozhat a két technológia között, hiszen sűrűbben lakott területeken (és a szolgáltatók által megfelelő mennyiségben telepített vezetékes hozzáférési pontokkal számolva) az MWLAN alternatívája lehet az eleinte még valószínűleg nehézkesebb és drágább WiMAX-nak – az Intel mindkét szabvány kidolgozásában részt vesz, így mondhatni, hogy a biztos oldalon áll.
A 802.11s szabvány az Intel reményei szerint 2006 végére vagy 2007 elejére készül el, és várhatóan még abban az évben ratifikálják is. A mesh technológia alapfunkciói és az ezek által támasztott számításiteljesítmény-igény nem feltételezi a jelenleg elérhető hardverek változtatását, így az első termékek hamar piacra is kerülhetnek.
