A héten lezajlott Hot Chips rendezvény egyik legérdekesebb előadásával Dr. Robert Colwell állt elő, aki tulajdonképpen kimondta azt, amit már minden érintett tud, de félnek szembenézni vele. A chipek fejlesztése szempontjából az egyik legfontosabb szabályt Moore-törvényként ismeri az ipar. Ennek lényegét korábban már összefoglaltuk a linkelt tudástár bejegyzésben. A Moore-törvény kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy tapasztalati megfigyelésről van szó, így tulajdonképpen a piac szereplői úgy tekintenek rá, mint egyfajta cél, amit az élmezőnyben maradás érdekében teljesíteni kell. Éppen ezért a Moore-törvény inkább egy önbeteljesítő jóslat, és technikailag akármeddig életképes, hiszen csak a tranzisztorok számának időszakos növekedésére vonatkozóan fogalmaz meg egy szabályt.
Robert Colwell az előbbieket az előadás során is kihangsúlyozta, így a Moore-törvény közvetlenül nem függ a fizika törvényeitől, hiszen a betartásához csak a tranzisztorszám előírt növelésére van szükség. A fizika más törvényekre és szabályokra veszélyes, amit a DARPA vezetője nem taglalt, azt viszont elmondta, hogy a Moore-törvény gazdasági szempontok miatt fog zátonyra futni. Állítása szerint a chipgyártás már ma is extrém befektetést igényel az anyagiak szempontjából, és ezt a cégek azért teszik meg, mert úgy gondolják, hogy a befektetett pénz által több hasznot tudnak termelni a jövőben. A gyártáshoz szükséges fejlesztések azonban folyamatosan több pénzt visznek el, így ha a legcsekélyebb kétely is felmerül, hogy a befektetés a jövőben nem térül meg, akkor nincs értelme a fejlesztésnek.
Robert Colwell szerint 2020-ra 7 nm-es lapkák lesznek a piacon, de nagyjából ez a vég a CMOS karrierjében. Elmondása szerint nem kizárt, hogy pár cég még megpróbálkozik az 5 nm-es node-dal, de a többség számára értelmetlenné válik a dollármilliárdok befektetése a várható, lényegében elhanyagolható előrelépés érdekében. Hogy 7 nm után mi lesz, azt egyelőre nem igazán tudják még a piac nagy szereplői sem. Természetesen vannak kutatások, de biztos irányt még nem jelölt ki senki.
A DARPA egyébként régóta támogatja az energiahatékonyságra vonatkozó fejlesztéseket, ugyanis az ügynökség szerint a mai utasításarchitektúrák túl sok energiát emésztenek fel egy-egy operáció elvégzése során. Mivel a jövőben a gyártástechnológia fejlődésétől nem várhatunk túl sok jót, így azt az előrelépést, amit a CMOS technológia nem tesz lehetővé, az adott architektúrába kell beletervezni, akár szoftveres oldalon vagy az utasításarchitektúra reformja szintjén.
A fentiek mellett észrevehető, hogy a chipgyártással és a lapkák skálázásával kapcsolatos problémákról egyre több tanulmány születik. Legutóbb az úgynevezett Esmaeilzadeh-jelentés borzolta fel a kedélyeket, ugyanis az aktuális többmagos processzorarchitektúrák már a 8 nm-es node-on is durva falba ütköznek. A tanulmány szerint a jelenleg elfogadott, hagyományos modellel tervezett 8 nm-es lapkákban a szilícium 50%-a úgynevezett sötét szilícium lesz. Ez azt jelenti, hogy a lapka rengeteg tranzisztorból állhat, de azoknak egyszerre csak a fele lehet aktív. Példával élve tervezhető egy 32 magos 8 nm-es többmagos processzor, de terhelés mellett nagyjából 16 mag működhet. A DARPA alapvetően ezért ragaszkodik az olyan új utasításarchitektúrák kidolgozásához, melyek a jelenlegieknél tízszer vagy akár százszor is hatékonyabbak, ugyanis jelen pillanatban ez tűnik az egyetlen olyan iránynak, ami úgymond meghosszabbítja a CMOS technológia egyre közeledő zsákutcáit.
