Ha processzorok, akkor szilícium! Ez a képlet manapság, de az ARM egy ideje már vizsgálja, hogy miképpen lehetne más anyagból is mikrochipeket tervezni. Elméletben van több lehetőség is, a gondot az jelenti, hogy a szilícium előnyeihez viszonyítva ezek rendkívül kedvezőtlenek, vagy nehéz megvalósítani rajtuk a tömeggyártást. Kérdés azonban, hogy vannak-e olyan képességei az alternatív anyagoknak, amelyek valamilyen területen túlmutatnak a szilíciumon. Az ARM szerint vannak, méghozzá a műanyagnak, és ezt prezentálták is a PlasticARM prototípuson, amit a PragmatIC partnereként terveztek meg.

Az elkészült lapka fém-oxid alapú vékonyréteg-tranzisztorokból áll, amelyek rugalmas szubsztrátumra vannak helyezve. Az így kialakított dizájnon egy ARMv6-M architektúrát használó Cortex-M mag, illetve 128 bájt RAM található, amit 456 bájtos ROM egészít ki.

Az 59,2 mm²-es lapka 20-29 kHz közötti órajelen üzemképes, miközben 21 milliwattot fogyaszt, továbbá 9 x 9 mm-es tokozásra került. Ezekből az adatokból már látható, hogy a PlasticARM prototípus teljesítménye megközelíteni sem fogja a szilíciumból készült alternatívákat, viszont végtermék rugalmas lesz.

Az ARM egyelőre csak kísérletezik az iránnyal, és valószínűleg a rugalmasság az az előny, ami a piacnak ténylegesen imponálna. Persze a mostani prototípus nem valami acélos, hiszen nem biztosít írható memóriát, tehát a bele kódolt három programon túl nem tud semmit sem futtatni. Emellett a teljesítménye is rendkívül alacsony, ráadásul az energiafelhasználás hatékonysága csapnivaló, ugyanis a 21 milliwattnak alig az 1%-a hasznosul.

A PlasticARM koncepció tehát érdekes ugyan, de sok-sok évre van attól, hogy eladható terméket lehessen rá építeni.