Az AMD az explicit API-k bevezetése óta nagyon fontosnak tartja, hogy a fejlesztők pontosan ismerhessék az egyes grafikus vezérlőiket, így az architektúráik fejlesztését folyamatosan dokumentálják. A korábban sok-sok Radeon generáció alapját adó GCN (Southern Islands), GCN2 (Sea Islands), GCN3/4 (Volcanic Islands/Polaris) és GCN5 (Vega) verziókhoz már elérhető a dokumentáció, illetve az újabb RDNA és RDNA 2 sem kivétel ebből a szempontból, most pedig publikusan hozzáférhetővé vált az RDNA 3 leírás egy 606 oldalas dokumentum formájában.
Ezúttal nem beszélhetünk teljesen új architektúráról, így az előző két RDNA dizájnhoz képest kisebb változások vannak, ezekről pedig részletesen írtunk az RDNA 3-at elemző cikkünkben. A dokumentáció azonban most is fényt derít pár ismeretlen részletre.
Az egyik érdekesség, hogy az RDNA 3 már nem támogatja az alvektorok feldolgozását. Ennek a fő oka az lehet, hogy egy skalár egységhez mostantól nem 32, hanem 64 utas, azaz 2048 bites, multiprecíziós SIMD motor tartozik, ennek köszönhetően pedig szimplán 64 lane-ből álló wavefronttal is optimális lehet a rendszer működése, nem kell azt két darab, 32 lane-ből álló wavefrontra osztani, hogy hatékonyabb legyen a memóriához való hozzáférés. Ezzel párhuzamosan megjelent a VOPD mód, amit a fentebb linkelt cikkben kifejtettünk, és ennek hatékony működése igencsak függ a shader fordítótól, ami nagyobb nyomást helyez az AMD rendszerprogramozóira.
Az utasítások tekintetében a főbb változásokhoz szükséges újítások mellett megjelent egy igen érdekes operáció, méghozzá az S_DELAY_ALU. Ennek segítségével az egyes műveletek végrehajtása mesterségesen késleltethető, ha nagyon kritikus lenne az eredményük, és emiatt nem lenne túl optimális, ha egy másik wavefront lefoglalná a feldolgozót.
A fentieken túl valamelyest megváltozott a gyorsítótárak koherenciája, ami valószínűleg abból adódik, hogy módosult az Infinity Cache működése, és ehhez lett hozzáigazítva a teljes rendszer.
