NetBurst néven ismertté vált mikroarchitektúráját az Intel magas órajeleken való működésre szánta, ezzel összhangban növelték a futószalagok hosszát is – a Prescott magban már 31 fokozatra. A nagy teljesítményfelvétel, illetve az ebből adódó melegedés azonban gátat szabott az órajel további emelésének, a NetBurst-alapú processzorok hivatalosan nem érték el a 4 GHz-es határt sem, leggyorsabb változataik is megálltak 3,8 GHz-nél.
A keserű tapasztalatokból okulva a technológiát leváltó Core mikroarchitektúránál a mérnöki tervezés és a marketing szintjén is másféle mutatókat, elsősorban a számítási kapacitás/fogyasztás hányadost tekintették fő irányadónak. A sors iróniája, hogy úgy tűnik, épp a hatékony működésre kihegyezett chipek fogják elérni, sőt akár át is lépni a 4 GHz-es lélektani határt. Több híroldal egybehangzó értesülése szerint a 2008-ban debütáló Nehalem mikroarchitektúrára épülő, Bloomfield kódnevű processzorok lesznek az elsők, melyek között elérhetők lesznek gyárilag 4 GHz-re vagy magasabb órajelre hitelesített modellek.
Forrás: Intel [+]
Az Intel idén meghirdetett stratégiája szerint a jövőben gyakrabban hajt végre mikroarchitektúra-szintű változtatásokat, ugyanakkor ezeket nem köti a gyártástechnológia egyidejű cseréjéhez. Így a Core mikroarchitektúrát az asztali processzorok mezőnyében képviselő Conroe jövőre a Penryn személyében kap utódot, amely azon túl, hogy 45 nm-es csíkszélességgel fog készülni, csak viszonylag kis változtatásokat (SSE4 utasításkészlet, nagyobb cache) fog felmutatni. Jelentős felépítésbeli változtatások a Nehalem családdal érkeznek, melynek négy- és kétmagos tagjai is lesznek, és egy teljesen újfajta platformot fog útjára indítani.
