A Samsung 470 SSD

A Samsung egy meglehetősen régi szereplő az adattárolók piacán is. A merevlemezgyártásba való belépésükig egészen 1988-ig kellene visszamenni, SSD-ket pedig már 2005 óta gyártanak. A közelmúltban a vállalat úgy döntött, hogy 23 év után otthagyja a HDD-k piacát, és a továbbiakban csak a mozgó alkatrészek nélküli adattárolók tervezésére és gyártására fognak koncentrálni. Ehhez természetesen minden a rendelkezésükre is áll, hisz jelenleg a Samsung a világ legnagyobb technológiai vállalata, aminek okán megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek jóformán az összes szükséges komponens tervezéséhez és legyártásához is.

Samsung 470 SSD [+]

A gyártó nem csak saját részre készít SSD-hez szükséges komponenseket. Például az OCZ egy korábbi, Summit elnevezésű szériája Samsung vezérlőt és NAND chipeket tartalmazott; ezen utóbbi összetevőt néhány gyártó még most is a Samsungtól vásárolja. Tesztünk főszereplője a 470 SSD, a koreai gyártó első, a kifejezetten kiskereskedelmi forgalomba szánt sorozatának tagja.

[+]

Ez a széria 30 nanométeres gyártástechnológiával készült MLC NAND flash chipeket tartalmaz, melyek kapacitása a nálunk vendégeskedő meghajtó esetében darabonként 8 gigabájt, ebből pontosan 16 darab került az SSD-be. Így könnyen kikövetkeztethető, hogy egy 128 GB-os modellről beszélünk. A gyártó ígérete szerint ezt a tárhelyet 250 MB/s mellett tudjuk olvasni, 220 MB/s sebességgel pedig írni. Az olvasási érték már nagyjából a második generációs SATA szabvány határát feszegeti. Ez talán nem is véletlen, hisz a meghajtó nem támogatja a legutolsó, már az elméleti, akár 600 MB/s átvitelre képes SATA 6 Gbps megoldást.

Sikerült szétszedni [+]

A tesztalany kibontása után egy pillanatig gondban voltunk, mivel a meghajtón kívülről egyetlen csavar sem volt látható, így kizárásos alapon arra gondoltunk, hogy vagy egy kulturáltan nem szétszedhető meghajtó akadt a kezeink közé, vagy össze van pattintva a burkolat. Mint kiderültl, szerencsére az utóbbiról volt szó, így azt is meg tudjuk mutatni, hogy pontosan mi rejlik a meghajtó gyomrában.

1.8" -> 2.5" [+]

Nem csak az összerakás, illetve szétszedés viszonylag egyedi, hanem maga a NYÁK is, pontosabban inkább a mérete. A komplett meghajtó a szokásos 2,5"-os szabvány, de ennek ellenére a burkolat alatt egy 1,8" méretű, meglehetősen optimálisan berendezett nyomtatott áramkör fogadott minket. A szokásosnál alacsonyabb méretnek egy logikusnak tűnő oka van, hogy így ugyanezt a kivitelt fel tudják használni a kisebb kiterjedésű meghajtókhoz is.

A NYÁK két oldala [+]

A NYÁK-ot még alaposabban szemügyre véve láthatjuk, hogy szinte minden egyes alkatrészen a Samsung felirat díszeleg. Mindkét oldalra került egy-egy K4T1G164QE típusjelzésű, 128 MB kapacitású DDR2-667 lapka, melyek együttesen cache funkciót töltenek be. A K9LCGD8U1M feliratú NAND chipekről már tettünk említést. A teljes meghajtó vezérlését a S3C29MAX01-Y340 típusjelzésű chip végzi, erről nagyjából annyit lehet tudni, hogy a "MAX" jelzés takarja a jelenlegi leggyorsabb vezérlőt a Samsung berkein belül.

Tesztkörnyezet, specifikációk

A meghajtó természetesen támogatja a ma már általánosnak mondható TRIM, Wear Leveling, és Garbage Collection eljárásokat is. Ezen felül a gyártó weboldaláról letölthetjük hozzá a Samsung SSD Magician szoftvert, melyet a Samsung blog keretin belül részletesebben megvizsgáltunk.

IOMeter, AS SSD

A méréseket a korábban már alkalmazott módszerek alapján végeztük. A múltban már kipróbált, leginkább 60-80 GB-os meghajtók mellé immáron bekerültek az Intel 320 és Intel 510 sorozat tagjai is. Meg kell jegyezni, hogy bizonyos meghajtók a méretükből adódóan előnyben lehetnek a kisebb meghajtókhoz képest, valamint ebből következően a mérettel változhat bizonyos modellek teljesítménye.

Az SSD-ket az alaplapi déli híd natív SATA vezérlőjéről működtettük, AHCI mód mellett. A meghajtókat a tesztek lefuttatása előtt Windows 7 alatt leformáztuk, majd teljesen teleírtuk, végül az így keletkezett adatot a mérések megkezdése előtt letöröltük.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás (és írás) kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ha rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. Itt a Samsung meghajtó nagyon hasonló eredményt produkált, mint a mezőny jobbik része. Az Intel meghajtóitól alig maradt le.

Szekvenciális írásnál a SandForce vezérlős Corsair eredménye leginkább az írásnál alkalmazott tömörítési eljárásának köszönhető. A 470 itt nagyon jól szerepel, gyakorlatban túlszárnyalva a gyárilag megadott 220 megabájtos másodpercenkénti írási sebességet.

Véletlenszerű olvasásnál 64 lekérés esetén viszonylag jól szerepelt a Samsung, bár ebben láthatóan az Intel vezérlős meghajtók vannak igazán otthon. Négy lekérés esetében már valamivel gyengébben szerepel a meghajtó, de például a marvelles Intel 510-nél még jobban. Ne feledjük, hogy átlagos felhasználás során ezek az eredmények nem igazán mérvadóak!

A véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára nem túlságosan lényeges. A SandForce a tömörítése okán nagyon elhúz. A 470 szépen szerepel, és ott van a tömörítést nem alkalmazó Crucial szintjén.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. A Samsung SSD-je itt is jól szerepel, amivel nagyjából a jóval nagyobb Intel 320 szintjén van.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag szinte ugyanolyan eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül van.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag itt a Samsung 470 viszonylag gyengén szerepelt, és nagyjából az Intel X25-M szintjén tanyázik.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plug-int töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is ugyanúgy teljesítettek.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Itt szinte csak a gyors elérés a döntő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már a merevlemezes cikkeinkben megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be), ennek ellenére csak nagyon kis különbségeket sikerült kimérnünk.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) alapvetően még a SandForce vezérlőjének becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlt egy Intel X25-M-en helyeztük el, ami kb. 260 MB/s-es olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét nem korlátozza le.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman - Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Jól látható, hogy mindkét másolásos tesztben a Samsung 470 szinte azonos szinten van a korábbi csúcstartó Intel 510-zel.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének a RAMDiskre másolásával, ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. Bár a különböző benchmarkeredmények alapján mást várnánk, a valóságban nem volt nagy különbség az egyes SSD-k között.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Látható, hogy a Samsung itt bizony az élre tört.

A játékbetöltési időkhöz most két játékot választottunk. A különbségek minimálisak.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egy VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne ha a VM a merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

Itt a 470-nek sikerült az Intel 320 elé kerülnie, ami jó eredmény, de az Intel 510 és a SandForce-os Corsair még kicsit odébb van.

A telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott is csak minimális.

Végszó

[+]

A Samsung egyik első dobozos kivitelű (azaz nem OEM szegmensbe szánt) meghajtója jól sikerült. A Photoshop script tesztünket leszámítva mindenhol ott van a nagyobb Intel 320 nyakán, sőt néhány helyen még jobb is annál. Talán így 2011 felénél járva kontraként felhozható a SATA 6 Gbps támogatásának hiánya, de összességében nem biztos, hogy ez sokat jelentene. Ami viszont mindképpen pozitívum, az az ár, hisz a tesztünkben szerepelt 128 gigabájtos meghajtóért már akár bruttó 55 000 forint körül is hozzájuthatunk, mely ekkora kapacitásért és ilyen teljesítményért jelenleg egyáltalán nem nevezhető rossznak, sokkal inkább nevezhető ajánlott vételnek.

Samsung 470 SSD

Oliverda

A Samsung 470 SSD-t a Samsung bocsátotta rendelkezésünkre.