A napelemek túlnyomó többsége ma szilícium alapokra épül, egyszerűen azért, mert ez a technológia viszonylag olcsó, kiforrott, a végeredmény pedig hatékonyság szempontjából is jónak mondható. Egy ígéretes alternatíva a perovszkit napelem lenne, amely könnyebben előállítható ugyan, de más jellemzőkben rosszabb: az alapanyag drága, a fény-áram konverzió hatásfoka elmarad a hagyományos napelemektől, ráadásul a gyártást egyelőre nem sikerült ipari méretekre felskálázni.

Perovszkit kristályok (forrás: Los Alamos National Laboratory) [+]

A legfrissebb kutatások azonban azt ígérik, hogy sikerül ezeken az akadályokon átlendülni: a hatásfok már 20 százalék felett jár, és jód, ólom, illetve metilammónium-halidok kombinációjával viszonylag olcsón elő lehet állítani a perovszkit egy egyszerű formáját is, annak kinyerése azonban hosszú melegítést és szárítást igényelt. A kutatók most a jód egy részét klórral helyettesítve, illetve egy, a perovszkit oldatból történő kiválását segítő reagenst használva eljutottak oda, hogy 100°C-os hőmérséklet mellett már egy perc alatt megszárad a kiváló perovszkit. Ez azt jelenti, hogy az oldatba merített hordozón akár folyamatosan is előállítható egy fotovoltaikus réteg, amelynek hatásfoka jelenleg ugyan 17 százalék körül mozog csak, de jóval könnyebben és többféle formában előállítható a szilíciumos változatnál.