A VGA-piacon a generációváltást eddig a bányászláz akadályozta, de ennek az utóhatásai sem kedvezők, hiszen bizonyos cégek túltermelték a VGA-kat, így beragadt készletekkel küzdenek. Ez azonban a kisebbik probléma, ugyanis utánakérdeztünk az eseményeknek, és a nagyobb raktárkészlet gondja elsődlegesen a kínai bányászfarmokat kiszolgáló gyártókat érinti, ugyanis az említett országból jelentősen visszaesett a kereslet. Ezzel szemben ugyanakkor az európai bányászfarmok még továbbra is vesznek VGA-kat, viszonylag nagy, bár már nem annyira jelentős mennyiségben. Ez a jövőben persze változhat, előidézve ugyanazt a problémát, amivel a tajvani gyártók szembesültek, tehát később globális jelenséggé is válhatnak a beragadt készletek.
Ez azonban nem az egyetlen probléma, amivel a gyártóknak szembe kell néznie. Olyannyira nem, hogy a memóriaárak sokkal nagyobb fejfájást okoznak. Kína feltételezése szerint a három legnagyobb memóriagyártó kartellezett egymással, így biztosítva a memóriaárak nagymértékű emelkedését, ráadásul mindezt úgy tették meg, hogy a felmért igényeknél kevesebb gyártósort építettek. A vizsgálat már folyik az ügyben, amiből akár kolosszális bírság is lehet, de végeredményben a piac semmi jóra nem számíthat, mert gyártósorokból így sem lesz több, igény pedig lenne a memóriákra.
A VGA-gyártóknak azért súlyos a probléma, mert úgy tudjuk, hogy az átlagos képességű GDDR5 lapkák ára kétszeresére, a magas órajelen üzemelőké pedig majdnem a háromszorosára drágult, és manapság több VGA-n is inkább az utóbbit használják. Ezzel pedig nem egy terméknél már a memória lett a legdrágább komponens. A következő generációnál ráadásul a fedélzeti tár kapacitásának komolyabb emelése volt tervezve, már csak amiatt is, mert az explicit API-k esetében a memóriamenedzsment a fejlesztők kezébe van adva, és bizony már láthattuk, hogy mennyire meg tud ugrani egy program memóriaigénye, ha hagyományosról explicit API-ra vált a felhasználó. Az érintett cégek ráadásul arra számítanak, hogy ez a jövőben csak rosszabb lesz, hiába magyarázzák a megfelelő memóriamenedzsment kialakítását, hiába kínálnak egy felhasználható alapot bizonyos kiegészítéseken (Microsoft RSL vagy AMD VMA) keresztül, maga a probléma túl bonyolult ahhoz, hogy az elméletet könnyen át lehessen ültetni a gyakorlatba, illetve a kiegészítések túl általánosak a jó hatékonyság eléréséhez, bár a naiv megközelítésnél így is jobbak. Nem véletlenül pletykáltak korábban az új generációra 16-24 GB-os megoldásokat, de ilyen memóriaárak mellett ezt nagyon nehéz kivitelezni, hacsak az érintettek nem vállalják be azt, hogy a prémium árszint a korábbi 500 dolláról nagyjából 1000 dollárra kúszik fel.
Az árazás növelése egyébként technikailag lehetséges, csak kérdés, hogy a potenciális vásárlók mit szólnának majd hozzá. Úgy tudjuk, hogy a gyártók felmérései alapján a mostani árszintre a legtöbb játékos egy ideiglenes állapotként tekint, és mérgelődve ugyan, de elfogadják azt, hogy a bányászláz ezt váltotta ki. Hosszabb távon azonban nem maradnának meg a PC mellett, ha a korábban megszokott árazáshoz képest kétszeresére, esetleg háromszorosára nőne az adott kategóriába sorolt VGA-k ára. És ez az ami hatalmas fejtörést okoz, mert a memória túl drága lett ahhoz, hogy ne változzon semmi, miközben a vásárlók biztosan nem rajonganának egy komolyabb áremelkedésért. Valószínű egyébként, hogy valami kompromisszumos megoldás lesz, mivel a drágulást nem lehet megúszni, csak be kell lőni ennek az ideális mértékét.
