A Microsoft már korábban leleplezte, hogy a Windows 10 egy teljesen új WDDM felületet kap, amely a 2.0-s verziót viseli, ugyanakkor ennek a képességeiről a vállalat még nem beszélt. Pár napja azonban az Electronic Arts Frostbite Team részlegének motorprogramozója azt nyilatkozta, hogy a 2016-os esztendő végétől a WDDM 2.0 lehet a Frostbite videojáték-motor minimum követelménye, ami a Windows 10 telepítését is igényli.
Szerencsére nem kellett sokat várnunk arra, hogy a WDDM 2.0-ról kiderüljenek az első érdekességek, ugyanis a Microsoft a fejlesztői csatornákra elkezdte feltölteni a dokumentációkat, így az újításokról is érkeznek az adatok. Előjáróban annyit, hogy elég sok a változás, ezen belül is a legnagyobb újítás a grafikus vezérlő virtuális címterének direkt támogatása.
A korábbi WDDM verziók esetében szegmentált fizikai címzésre volt lehetőség, ami régen megfelelt, de ma már óriási problémákat jelent. Elsődlegesen azért, mert a szegmentált fizikai címzés során a grafikus vezérlő ütemezése a grafikus meghajtón belüli memóriamenedzserrel történik, amely folyamatosan elemzi a beérkező csomagokat. Még ha a videomemóriában minden rezidens és ezt esetleg a fejlesztő is tudja, akkor is szükség van arra, hogy a WDDM és a grafikus eszközillesztő a parancspufferek memóriareferenciáit ellenőrizze annak érdekében, hogy biztos legyen, a memóriacímen ott a megfelelő adat, ha pedig nincs ott, akkor a rendszer a címet korrigálhassa még a parancsok kiadás előtt. Ez természetesen szoftveresen történt lényegében a grafikus eszközillesztő kernel meghajtóján belül, ami rengeteg processzoridőt emésztett fel.
A Microsoft a WDDM 2.0-ban ezt a modellt a kompatibilitás érdekében megtartotta, bár a rendszer működését a kernel szintről a felhasználói szintre helyezték, ugyanakkor ennél fontosabb, hogy érkezik az új sokkal jobb modell, amely lehetővé teszi a grafikus vezérlő virtuális címterének direkt kezelését. Ez a modell megszünteti a memóriamenedzser szükségességét, illetve lényegében az eszközillesztő kernel meghajtóját is, így az ütemezés felhasználói módból valósul meg, nagyban építve a modern grafikus vezérlők hardveres képességeire.
A virtuális címtér egyébként 64 bites, tehát bőven túlteljesíti a mai igényeket. Ennek támogatása alól egyedül az Intel Haswell lapkájának IGP-je kapott felmentést, amely tartalmaz egy hardveres limitációt, és ez nagyjából 2 GB-ra korlátozza a címezhető virtuális tartományt. Ez egy külön kiterjesztésen keresztül támogatható a WDDM 2.0-n belül, és csakis az Intel kapott engedélyt, hogy használja, mivel a limitáció oka csak hardveresen lenne korrigálható. A többieknek és a jövőben az Intelnek is kötelező a teljes értékű implementációt támogatni.
A WDDM 2.0 két alapvető virtuális címzési modellt támogat. Ezek közül a GPUMMU leginkább a felületesen integrált és a dedikált grafikus vezérlőkre vonatkozik, de modernebb integráció mellett is támogatható. Ezen belül is lehetnek olyan hardverek, amelyek rendelkeznek MMU-val, illetve olyanok is, amelyeknek emulálni kell egyet. Utóbbi lassabb, de funkcionalitásban nincs különbség, viszont szinte mindegyik mai modern grafikus architektúra tartalmaz MMU-t, így az emuláció csak a régebbi hardvereket érinti. A lapok mérete lehet 4 vagy 64 kB, erről a hardver gyártója dönt.
A másik virtuális címzési modell az IOMMU. Ezt az opciót csak azok az IGP-k támogathatják, amelyek úgymond mélyen vannak integrálva a processzorba. Ebben a modellben a lapka processzorrésze és IGP-je egységes virtuális memóriát és közös laptáblát támogat, a lapok mérete pedig kötelezően 4 kB. Vagyis lényegében az aktuálisan elérhető hardvereket tekintve csak az AMD Kaveri APU és az Intel Broadwell lapkája felel meg a követelményeknek.
Fontos megemlíteni, hogy a WDDM 2.0 egyes moduljainak szempontjából a Windows 10 32 bites verziója limitációkat tartalmaz, amely bizonyos programok futtathatóságát is korlátozhatja, így aki minden lehetőséget el szeretne érni, mindenképp a 64 bites verziót válassza.
