Az Intel kétmagos Itanium szerverprocesszorainak bevezetése sokáig húzódott, és bár a Montecito kódnevű chipek 2006 nyarán piacra kerültek, felborították a gyártó eredeti ütemtervét. A nagy teljesítményű és tekintélyes méretű lapkák egyik fontos újítása egy ebben a szegmensben korábban nem látott, kifinomult energiamenedzsment lett volna, amely mérve a processzor kihasználtságát és fogyasztását, tisztán hardveres úton lett volna képes a feszültség és az órajel dinamikus szabályozására: csökkentésére vagy szükség szerint akár növelésére is. Nem részletezett előállítási problémák miatt az Intel eltekintett a technológia alkalmazásától, így a Montecito csak a kisebb csíkszélességnek és az eredeti tervekhez képest visszafogott sebességnek köszönhette, hogy mégis beérte kevesebb energiával, mint elődei.

Ugyancsak késéssel, de immár elrajtolt az Itanium család újabb, 9100-as szériája is. A Montvale kódnevű processzorok a Montecito frissítésének tekinthetők, ahhoz hasonlóan 90 nm-es csíkszélességgel készülnek, ugyanazokba a termális keretekbe illeszkednek, és egy kivétellel két mag üzemel bennük. A két sorozat egészét tekintve nőtt a harmadszintű gyorsítótár átlagos mérete, megjelentek a 667 MHz-es rendszerbuszon keresztül kommunikáló típusok, és ami ugyancsak fontos: többségük használja a Demand Based Switching energiagazdálkodást. A fejlesztések között szerepel még a megbízhatóság növelése is.

Az Itanium termékcsalád következő megújítására várhatóan 2008-ban vagy 2009-ben kerülhet sor. Akkor nem csupán 65 nm-es technológiára költöztetik át a szerverprocesszorokat, a Tukwila kódnevű chipek ugyanis számos radikális változtatással, köztük újfajta rendszerbusszal fognak érkezni.