A Tom's Hardware Guide hasábjain újabb P4-Athlon összevetés jelent meg, immár korszerű mérőprogramokkal (azaz benchmark-okkal). Tudvalévő, hogy a P4 kezdeti gyenge teljesítményének egyik fő oka az volt, hogy a mérésekhez használt programok (pl. SysMark) a régi architektúrára (P3 és Athlon) voltak optimalizálva, ezért ezek a processzorok helyzeti előnyben voltak a P4-gyel szemben.

Az azóta eltelt egy-két hét alatt megjelentek az első, a P4 képességeit is kihasználó benchmark-ok. Thomas Pabst is ezeket vetette be új tesztjében, és az eredmény több tanulsággal is szolgál:

• A négy különböző mérés (FlasK MPEG kódolás, BAPCo Sysmark 2000, Q3 Arena, BAPCo Webmark 2001) közül háromban a P4 végzett az élen, sokszor még az azonos órajelű (tehát túlhajtott) Athlon-t is maga mögé utasítva.
• Ennek oka (a programok P4-optimalizációja mellett) az Athlon architektúra lassan szűkössé váló buszrendszere. A leggyorsabb (1.2GHz-es) Athlon 133 MHz-es DDR FSB-t használ szintén 133MHz-es DDR SDRAM-mal, míg a P4 100MHz-es quad-pumped buszt használ 800 MHz-es RDRAM-mal, amelynek jelentős tartalékai vannak.
• Ennek ára természetesen többszöröse az AMD által használt hagyományos megoldásnak. Ráadásul a P4 új tokozást is kap pár hónapon belül, így a továbbfejlesztés sem lehetséges.
• A jövő viszont mindenképpen az új architektúráé, hiszen a P4-nek jelentős tartalékai vannak (már megjelentek 2GHz fölötti tuningeredmények is), az Intel egészen 10GHz-ig tervezi emelni az órajelét (persze nem 0.18 mikronos technológiával). Az Athlon pedig kezd eljutni fejleszthetősége határához, és minden DDR-es hókusz-pókusz ellenére sem halogathatja sokáig az AMD sem a generációváltást.