Úgy tűnik, a számítógépes világ aktuálisan legérdekesebb olvasmánya Steve Jobs önéletrajza. A Walter Isaacson által összeállított könyv rengeteg olyan döntés, történés hátterébe nyújt betekintést, melyek hatással voltak az iparág alakulására. Kiderült például az is, hogy Jobs eredetileg Intel processzort szánt az iPadba. Az érintőképernyőre alapozó eszköz külsejének tervei már 2004-es szabadalmakban szerepeltek, a hardver kérdése viszont nyitott volt. Érdemes visszaemlékezni, hogy 2005 közepén vált hivatalossá, hogy az Apple számítógépeibe Intel processzorok (is) kerülnek, szóval az együttműködés akkorra már biztos volt a két vállalat között. Érdekes tény az is, hogy az Atom csak 2008-ban, az iPad pedig még később, 2010-ben látott napvilágot, szóval érezni lehet, hogy egy komoly fejlesztés évek kérdése.

Jobs szerint a legjobb választás akkoriban az Intel volt, az iPod divízió vezetője, Tony Fadell viszont az ARM-ban látott fantáziát. Hogy pontosan mi és hogyan zajlott le a vállalatok között, azt homály fedi. A közeli történelemből tudjuk, hogy az Apple az Atom debütálásának évében megvette a PS Semi chiptervező vállalatot, mely elkészítette az A4 SoC (System on Chip) processzort, mely az iPad, majd később az iPhone alapja lett. Jobs szerint, ha egy nagyon gyors chipet kell építeni, akkor az Intel kiválóan megoldja a feladatot, de grafikus vezérlő terén akkortájt nagyon rosszul álltak.

Együttműködésük az Intellel két dolgon bukott meg. Az egyik a processzorgyártó óriás lassúsága volt, a másik pedig az, hogy nem akarták az Intelt olyan dolgokra megtanítani, amit később az Apple potenciális ellenfeleinek is eladhat. Mindeközben az Intel vezérigazgatója, Paul Otellini szerint az áron nem tudtak megegyezni, és az Apple túl nagy befolyást akart gyakorolni az iPadba készülő x86-os chip fejlesztése felett. Most, 2011 végén úgy tűnik, az Intel egy nagyon komoly üzletből maradt ki.