A NASA Columbia nevű űrsiklója 2003. február elsején, délután 15 órakor Texas szövetségi állam fölött, 60 kilométeres magasságban hullott darabokra. Az űrrepülőgép egy 16 napos misszióról volt visszatérőben, amikor bekövetkezett a katasztrófa.

A hét fős személyzet küldetése alatt egy NASA-projekten is dolgozott, aminek az volt a célja, hogy megújítsa az internetes kommunikációt. Az OMNI-projekt keretein belül a Columbia űrsiklót az űrben lévő hálózati csomópontként jelölték meg és használták, az információkat a Föld és a jármű között Internet-Protokoll (IP) segítségével cserélték ki.

A projekt feladata az volt, hogy lehetővé tegye: a jövőbeni űrjárműveken már felerősített IP-n keresztül kommunikálhassanak a földi irányítóállomásokkal. Így az űrrepülőgépek fedélzetén lévő új kutatási adatokat akár egy szimpla hagyományos webböngészőn keresztül is le lehet majd hívni! A Columbián végezték az első kísérleteket egy mini-számítógép segítségével, amiben egy 233 MHz-es processzor volt, 128 MB memóriával. Operációs rendszerként a Red-Hat Linuxot használták. A számítógép egy műholdas relén keresztül kommunikált a washingtoni Goddard Space Flight Centerrel a küldetés ideje alatt.