Az AMD a tegnapi napon tartott Financial Analyst Day rendezvényen nem csak a Vega 10-es GPU-ról és a kapcsolódó termékekről beszült, hanem a kritikus tényezőnek tekintető szerverpiacról is.
A cég az egyik legfontosabb fejlesztésének a Naples kódnevű megoldást tartja. Erről pár hete már beszéltek, tehát igazából lehet tudni, hogy mire képes a rendszer, ugyanakkor a processzornak még nem volt neve. Az Opteront az AMD nem akarta továbbvinni, hiszen a Ryzen esetében is szakítottak a múlttal, így az új szerverprocesszor márkaneve EPYC lett. A miértre is nagyon egyszerű a magyarázat, egyszerűen epikus teljesítményszintre tervezték, mi másnak lehetett volna nevezni? A viccet félretéve a Naples tényleg egy igen érdekes megoldás, mivel 32 processzormagot tartalmaz, ami az x86/AMD64-es szerverek között a csúcs, viszont ennél sokkal fontosabb a támogatott memóriacsatornák száma, ami tokozásonként maximum nyolc lesz, illetve az egy- és kétutas konfigurációjú szerver 128 darab PCI Express csatornát kínál.
[+]
Az EPYC szervereket tehát elsődlegesen nem a processzormagok oldaláról felmutatott képességei teszik igazi szörnyeteggé, hanem az elképesztő I/O és memória-sávszélesség, illetve a tokozásonként támogatott memória kapacitása. Az AMD nem véletlenül tervezte így a rendszert, mivel a cég át akarja formálni a jelenlegi szerverpiaci igényeket, manapság ugyanis a teljes piacot a kétutas konfigurációk uralják. Ilyen szerverekből adnak el a legtöbbet, de olyannyira, hogy az egyutas, illetve a négy- vagy négynél több utas megoldások eladásai eltörpülnek mellette. Az AMD szerint a piaci igények azért tolódtak el a kétutas szerverek irányába, mert az egyutas megoldások túl korlátozottra vannak tervezve. A cég úgy gondolja, hogy a piacnak létezik egy valóban egyutas, alapvetően belépőszintű konfigurációt igénylő része, de a kétutas opciókat vásárló réteg nagyjából 35-40%-a megelégedne az egyutas megoldásokkal, ha azok ki tudnák szolgálni az igényeiket. A EPYC processzorok ugyan a teljes kétutas szerverpiacot támadják, de specifikusan az a cél, hogy ennek a szegmensnek azt a 35-40%-nyi potenciális vásárlóját, akik ma úgy érzik, hogy csak rá vannak kényszerítve egy kétutas megoldásra, visszacsábítsák egyutas környezetre. Utóbbi ugyanis rengeteg előnyt kínál, hiszen egyel kevesebb foglalattal kisebb lehet az alaplap, kevesebb lehet a fogyasztás, ezek nagyobb sűrűségű szerverek építését eredményezhetik. Amennyiben az adott platform képes kiszolgálni a felmerülő igényeket, márpedig az EPYC processzor mindenből többet kínál, mint korábban bármi, a cégek egy részének érdemes lehet megfontolni az egyutas szerverekre való visszaváltást, hiszen a teljes élettartamra levetített fenntartási költség akár 30%-kal is csökkenthető, ami jelentős spórolásnak mondható.
A szerverpiac átformálására törekszik az AMD [+]
A fenti kép mutatja, hogy az aktuális x86-os szerverpiacot hogyan szeretné átformálni az AMD, ami természetesen egy több éves tervezet, viszont a gépi tanulás sokat segíthet. Ez tipikusan egy olyan terület, ahol a kétutas szerverekre leginkább csak azért van szükség, mert az aktuális egyutas opciókkal túl kevés gyorsítót lehetne használni. Jó példa ez arra, hogy rá van kényszerítve valamire a piac, pedig ha egyutas szerverben is lehetne legalább hat gyorsítót alkalmazni, akkor nem lenne túl sok értelme drágább listaárú, többet fogyasztó, így drágábban üzemeltethető, nagyobb helyet igénylő szervereket vásárolni, mert végeredményben a szerver felhasználási területén belül az az extra processzor nem számít. Az EPYC a gépi tanulás szempontjából pont erre kínál egy megoldást, mivel egyutas konfigurációban is képes hat darab x16-os PCI Express 3.0-s gyorsítót meghajtani, miközben a konkurens Intel platform ezt csak kétutas formában tudja, ezt is csak PCI Express kapcsoló bevetésével.
[+]
Az első EPYC processzorok és szerverek júniusban érkeznek, és a vállalat szerint harmincnál is több egyutas és kétutas szervert fognak bemutatni a partnerek az idei évben.
Érdekesség, hogy az AMD picit beszélt egy titkos komponensről is, ami a felhasználó számára láthatatlan, de valójában az új fejlesztések mozgatórugója. Ez az Infinity Fabric, ami eredetileg a Ryzen processzorokban mutatkozott be, de túl nagy marketinget nem kapott, mivel valójában nehéz elmagyarázni, hogy miről van szó. Az Infinity Fabric igazából nem egy technológia, hanem egy gyűjtőnév, ami magába foglalja azokat a technológiákat, amelyek működtetik az első Zen magokat használó lapkát. A szervereknél csupán azért kap nagyobb figyelmet az Infinity Fabric, mert ennek van chipen kívüli összeköttetést biztosító komponense is. Ez konkrétan a GMI, vagyis a Global Memory Interconnect, de az AMD ezt is csak az Infinity Fabric gyűjtőnév alá sorolja be. A EPYC processzorok ezzel a memóriakoherens összeköttetéssel biztosítják akár négy lapka egy tokozáson belüli használhatóságát, végeredményben majdnem tökéletesen lineáris skálázhatósággal.
Az Infinity Fabric, mint titkos összetevő [+]
Tokozáson kívülre is vezethető azonban az Infinity Fabric, és itt egyelőre a kétutas, EPYC processzorokat használó szerverek lehetnek a példák, de a GMI komponens össze tud kötni CPU-t és GPU-t is, amire az AMD utalt is az alábbi diával.
[+]
Amire a cég hivatalosan nem utalt, de véletlenül – vagy szándékosan – kiderült, hogy a Vega 10 GPU-ban is megbújik az Infinity Fabric, és innen már nem kell sok ahhoz, hogy felmerüljön egy Naples CPU-t és Vega 10 GPU-t tartalmazó szerver gondolata, ahol a Vega 10 nem a hagyományos PCI Express interfészen van csatlakoztatva, hanem a memóriakoherens a GMI-n keresztül, amely összeköttetési forma az x16-os PCI Express 3.0-s opciónál nagyságrendekkel gyorsabb. Erről azonban az AMD nem számolt be, ami vagy azért van, mert a legnagyobb puskaporos hordót később akarják robbantani, vagy azért, mert ezt a koncepciót idén már nem lövik el.
