A szerverek tekintetében az egyik fontos téma manapság a gyors, memóriakoherens interfészek támogatása, amelyeknek komoly szerepe lesz a jövőben a gyorsítók és a processzorok egyre szorosabb összeköttetése szempontjából. Erre számos gyártó fejlesztett saját, zárt megoldást, de emellett nyílt opciók is készülnek, nem is egy. Utóbbi legalább annyira rossz, mint amennyire jó, hiszen ugyanazokra a problémákra több szabvány jön, és általában ez abban szokott problémát jelenteni, hogy akkor melyiket éri majd meg támogatni.
Olyan hatalmas egyetértés sincs az iparágon belül, a legnagyobb előnye a CCIX-nek van, de leginkább azért, mert ennek a specifikációi viszonylag hamar elkészültek, és elég sok, gyorsítókat fejlesztő cég döntött úgy, hogy emellett teszik le a voksukat, legalábbis egyelőre. Gondot jelent azonban, hogy ott van még alternatívának a Gen-Z, az OpenCAPI, illetve nemrég az Intel bedobta a CXL-t is a kalapba, vagyis igen hasonló lehetőségek mellett van, illetve lesz összesen négy szabvány a memóriakoherens interfészek tekintetében.
Az AMD abból a szempontból mindig is kockázatmentesen játszott, hogy a saját, Infinity Fabric nevű, zárt megoldásuk mellett szinte azonnal beálltak a gyártófüggetlen alternatívák mögé, így a Gen-Z, az OpenCAPI és a CCIX fejlesztését vezénylő szervezetekben is résztvevők, vagyis jogot is formálnak azokra a licencekre, amelyekkel ezeket implementálni tudják a hardvereikbe. Egyelőre a cég az Infinity Fabric mellett a CCIX-re fókuszál, ami azzal magyarázható, hogy a készülő gyorsítók jelentős része ezt támogatja, de ettől függetlenül a Gen-Z és az OpenCAPI tekintetében is ugrásra készek, ha úgy alakulna a helyzet.
A vállalat most bejelentette, hogy a fentieken túl a CXL konzorciumba is belépnek, amire ugyan nem jelentettek be hardvert, de hasonlóan állhatnak hozzá ehhez is, mint a Gen-Z-hez és az OpenCAPI-hoz: ha az iparág ezt kívánja támogatni, akkor elég gyorsan tudnak majd hozni rá saját platformot.
Amit nagyon nehéz megjósolni, hogy az iparág mit akar, a cégek jelentős része ugyanis a négy darab, gyártófüggetlen memóriakoherens interfészből kettő vagy akár három mögé is beállt. Az AMD ebből a szempontból továbbra is biztosra akar menni, inkább támogatják mind a négyet, mert megjósolhatatlan, hogy mit hoz a jövő. A hardver tekintetében egyébként akár egyszerre implementálható mindegyik, a problémát a tranzisztorköltség jelenti, mivel az egyes szabványok külön vezérlőt igényelnek. Ugyanakkor ez az AMD chiplet koncepciójával nem annyira nagy gond, mivel csak az IO lapkát kell újratervezni, ami nem túl bonyolult, valamint nem is túl költséges.
Valószínű, hogy nem a platformérdekek fognak dönteni majd a győztesről, sokkal nagyobb szerepe lehet az új generációs gyorsítóknak, ugyanis hiába támogatják a platformot biztosító cégek csak az egyiket, ha ahhoz nem érkezik majd elég mennyiségű hardver. Ebből a szempontból az AMD egyelőre a CCIX-et favorizálja, az NVIDIA az OpenCAPI-t, illetve a Mellanoxon keresztül a CCIX-et is, míg a Xilinx kizárólag a CCIX irányába kötelezte el magát az ACAP gyorsítók tekintetében. Az említett három szereplőnek már elég nagy súlya van arra vonatkozóan, hogy döntően befolyásolják a piac irányát, és a CCIX mögött mindhárman ott állnak. Az Intel azonban kizárólag a CXL-ben gondolkodik, amivel vagy egy hatalmas fal felé futnak egyre gyorsabban, vagy meggyőzik a szervergyártókat, hogy nem kell nekik az NVIDIA és a Xilinx. Ebben egy nagyon picit segít nekik az AMD friss bejelentése, de egy ténylegesen CXL-t támogató szerverplatformtól még így is évekre van a piac, tehát nem lesz egyszerű dolguk az alternatívákkal szemben.
