A konzolpiacon sosem volt ennyire letisztult a helyzet, mint most ugyanis a Sony és a Microsoft gyakorlatilag ugyanazt az alapot választotta, vagyis egy Jaguar processzormagokra és egy GCN architektúrára épülő APU-t az AMD-től. Persze a két rendszer között lényeges eltérések is vannak, de vitathatatlan, hogy a konzolok két legfőbb komponensének technikai képességei megegyeznek. Az elmúlt hónapokban sokat kérdezősködtünk, hogy miképp jött ez össze, és meglepő módon messze nem ütköztünk falakba.
Az új rendszerek kidolgozását mindkét cég az előző, elvben még aktuális generáció bemutatása után kezdte el. Ekkor még csak az elméleti alapok kerültek elő, hogy milyen irányba kellene az új konzolokat fejleszteni. A tényleges munka a Sony esetében 2008-ban kezdődött meg. Sajnos a Microsoft kapcsán nem tudtunk meg konkrét dátumot, de tekintve, hogy a két gép egyszerre startol, így minden bizonnyal a redmondi óriáscég is lerakta a főbb alapokat az előbb említett évben.
Információink szerint mindkét cég elégedett volt az IBM-mel, így az elsőként merült fel, hogy a Power architektúra marad, de persze a modernebb magokra szükség lesz. Mindaddig ez a koncepció élt, amíg a Sony ki nem nevezte Mark Cerny-t a PlayStation 4 projekt élére, aki a korábban megszokott elveket eldobva radikális lépésre szánta el magát. Erről maga is beszámolt a Gamelab 2013 rendezvényen tartott előadásán. Állítása szerint a hardveres alapok véglegesítése előtt több fejlesztőstúdióhoz is elutazott, és érdeklődött az igényekről, illetve rengeteg kérdést tett fel arra vonatkozóan, hogy milyen hardvert szeretnének látni. Mark Cerny szerint ennek döntő hatása volt a PlayStation 4-re vonatkozóan, ugyanis a válaszok nem azok voltak, amire a csapata előzőleg számított. A fejlesztők elsődleges igénye a teljesen koherensen megosztott memória volt a processzormagok és a grafikus vezérlő között. Emellett lényeges volt még, hogy a fejlesztők nem szerettek volna egzotikus koncepciót. Utóbbi érthető, hiszen az ismert rendszerek programozása egyszerűbb és olcsóbb, hiszen nem szükséges létrehozni egy csapatot az egzotikusabban működő hardver rejtelmeinek kiismerésére.
A Microsoft esetében megtudtuk, hogy a cég fülébe jutott, hogy a Sony kérdezősködik a fejlesztőknél. Ezt a redmondi óriáscég eredetileg nem tervezte, de valószínűleg úgy döntöttek, hogy abból semmilyen hátrány nem származik, ha meghallgatják a fejlesztők igényeit. Nyilván a Microsoft ugyanazokat a válaszokat kapta, így az adatokat feldolgozva ugyanolyan irányban indultak el, mint a Sony. Az IBM Power rendszer ezen a ponton esett ki a képletből, ugyanis senki sem fejleszt olyan GPU-architektúrát, ami mélyen integrálható lehetne emellé.
Úgy tudjuk, hogy a Sony a hardver kiválasztásánál csak az AMD-t környékezte meg, így a PlayStation 4 esetében gyakorlatilag senki más nem kapott esélyt, hogy felvázolja koncepcióját. Információink szerint a Microsoft több céggel is tárgyalt, többek között az AMD-vel, az ARM-mal, a Qualcommal és az NVIDIA-val. Utóbbi három vállalat kizárta, hogy az idei év végére összerakjanak egy megfelelő hardvert az új Xbox-hoz, így itt is egyedül maradt az AMD a jelöltek között. Gyakorlatilag Mark Cerny kérdezősködése hozta nyert helyzetbe a céget.
A Sony és a Microsoft azonban nem lehet maradéktalanul boldog. Az Xbox One és a PlayStation 4 ugyan hatalmas sikerre számíthat az előrendelések alapján, aminek nyilván mindkét cég örül, hiszen ez volt a cél, de üzletileg hátrányos, hogy az új konzolgeneráció esetében egyik vállalat sem köthetett olyan szerződést, mely a szellemi tulajdon licencelésére épül. Az összes aktuális konzolt ilyen konstrukcióval árulják, vagyis a lapkák birtokosa az adott gép gyártója, az érintettek pedig részesedést kapnak az eladásból, amiért biztosították az architektúrát (aminek a fejlesztését is a konzol gyártója pénzelte). Az Xbox One és a PlayStation 4 esetében a Microsoft és a Sony az AMD OEM partnere lesz, és a gyártásért is utóbbi vállalat felel. Ilyen üzleti konstrukcióra legutóbb még az első Xbox esetében volt példa, amikor a Microsoft az Inteltől vásárolt processzort hozzá.
A probléma egyébként nem kritikus a Sony és a Microsoft számára sem, az viszont kétségtelen, hogy az aktuális konzolgenerációnál jóval kevesebb hasznon kellett osztozkodniuk az érintett partnerekkel, vagyis nem vásárolták meg ennyire drágán a hardveres alapot. Az éremnek persze van egy másik oldala is, mivel azzal, hogy a hardver az AMD tulajdona lényegében a fejlesztéssel járó költségeket és kockázatokat nem a Sony és a Microsoft vállalta fel.
Nagyon érdekes kérdés, hogy milyen hardvert kaptak volna a gépek, ha Mark Cerny nem kapja meg a lehetőséget, hogy delegálja a PlayStation 4 fejlesztését, és nem kezd el kérdezősködni, hogy mire vágynak a fejlesztők, ami esetleg nem indítja el ugyanezt a lavinát a Microsoftnál. Valószínűleg mindkét cég maradt volna az IBM Power architektúrára épülő processzoroknál, de ezt nem lehet biztosan tudni.
