A 4K-s 144 Hz-es monitorok már megvásárolhatók a felhasználók számára, bár az áruk meglehetősen borsos, hiszen 2000 dollárt kér az ASUS a ROG Swift PG27UQ-ért, illetve az Acer a Predator X27-ért. Van akinek azonban ez sem akadály, így szállingóznak az első tapasztalatok az újdonságokról, és bizony nem mindenki elégedett, ugyanis észrevehető, hogy 144 Hz-en, 4K-s felbontáson a képminőség leromlik. Érdekes viszont, hogy 120 Hz-ig minden rendben van, vagyis sejthető, hogy valami itt a DisplayPort 1.4 által biztosított sávszélességgel lehet. Ez már abból is kitalálható, hogy a VESA a szabvány tekintetében, 4K mellett 120 Hz-es tartalom átvitelét garantálja – 8K esetében 60 Hz-et, de ez most mindegy.
Az érintett monitorok 4K-t és 144 Hz-et pixelenként 10 bites színmélységgel támogatják, amihez csak úgy van elég sávszélessége a DisplayPort 1.4-es interfésznek, ha a YCbCr pixelformátumon 4:2:2-es chroma subsampling kerül alkalmazásra, ezt azonban az ASUS és az Acer nem igazán hangsúlyozza ki a specifikációkban. Maga az eljárás egyébként nem újdonság, eléggé elterjedt trükknek tekinthető, hogy ha nincs meg a kellő sávszélesség az adott képi tartalom továbbítására, akkor 4:2:0-s, 4:1:1-es, valamint 4:2:2-es módban az összes adatot számba vevő 4:4:4-es opcióhoz viszonyítva a színinformációk fele (4:2:2), illetve háromnegyede (4:2:0 és 4:1:1) odavész. Viszont ezek eldobásával elég lesz az adott interfész által biztosított sávszélesség.
[+]
A 4:2:2-es mód egyébként a filmeknél nem igazán jelent problémát, majdnem minden tévéhez szánt tartalom ilyen, és az amúgy teljes színadatokat számoló játékoknál is csak nehezen észrevehető a 4:2:2-es chroma subsampling hatása a YCbCr pixelformátumon. Az igazi problémát például a Windows munkaasztal jelenti, ahol tényleg látható következménye lehet annak, ha az új kijelzőt vásárló felhasználó 144 Hz-ről 120 Hz-es frissítésre vált vissza, amikor már van elég sávszélesség az összes színinformáció, pixelenként 8 bites színmélységgel történő továbbítására, de ha tovább csökken a frissítési frekvencia, akkor veszteség nélkül átvihető a pixelenkénti 10 bit is.
A problémára egyébként kínál megoldást a VESA, ugyanis pont a fentiek miatt tervezték meg a Display Stream Compression (DSC) nevű, vizuálisan veszteségmentes tömörítési technológiát, amely a DisplayPort 1.4 szabványnak már a része. Ezt használva ugyan az interfész adatátviteli tempója nem nő meg, viszont a képi adat speciálisan tömörítve kerül továbbításra, ami kedvezőbb annál, mintha a színinformációk egy része konkrétan hiányozna.
Az ASUS és az Acer kijelzőinél azért nem volt a DSC alternatíva, mert G-Sync támogatása miatt kötelező volt az NVIDIA, 2013-ban tervezett modulját használni, szemben a jóval modernebb, DSC-t már támogató vezérlőkkel, így viszont maradt a chroma subsampling, mint egyetlen megoldási lehetőség a hiányzó sávszélesség kezelésére. Utóbbi rávilágít arra, hogy az NVIDIA számára is fontos lenne egy újabb vezérlőmodult tervezni, hogy tartsák a lépést a friss fejlesztésekkel, mivel egy öt éve kiadott hardver nem feltétlenül ideális 2018-ban.
